Svédasztal a hullaházban (dedikált példány)

Fülszöveg

Baromi nehéz születésem volt. Négy kiló hússzal gördültem ki 53-ban a vörösben pompázó Magyarország kellős közepére, Ratkó anyánk ihletésére. Már rögtön az elején balhéba keveredtem. Ugynis úgy néztem ki, mint egy dagi kínai porcelánbaba, résnyi szemekkel, hurka karokkal, szalámi lábakkal. Ennyi hús birtoklása miatt akár kóterbe is zárhattak volna az apámat, de őt legfőképp az izgatta, hogy járt-e nálunk kilenc hónappal korábban kínai pártküldöttség, hisz a fazon meglehetősen nemzetközi volt.
Az évek során vonásaim letisztultak, s agyam pedig lassan kezdett megtelni azzal a sok hüyeséggel, amit ŐK nemes egyszerűséggel KOMMUNIZMUSnak hívtak. A munkásmozgalmi karrierem meglehetősen rövidre sikeredett -, a csúcson nótafa voltam a Mókus őrsben -, így kénytelen voltam tanulni. S ha már ilyen fárasztó megélhetést választottam, akkor valami olyasmit, ahol a lekevesebbet hazudnak a pofámba klottnadrágos misszionáriusok.
Fizikus lette. Sőt, amilyen állat vagyok, még le is doktoráltam. Gondoltam, a hálapénz mad mindenért kárpótol. De ŐK csak maguknak voltak hálásak. Tizenkilenc év tanulás után kevesebb fizetést kaptam, mint egy BKV ellenőr. S akár hiszik, akár nem, ez a pufajka-mentalitás tete tönkre az országot, ez okozta kiűzetésüket poshadó Paradicsomunkból.
Én is vettem a kalapom. Három éve deklasszálódtam, mikor a fizetésem elérte lefelé - a kritikus határt., vagyis az én és szakadt zsigám folyadékszükségletét már nem tudta fedezni. (Nem a kocsim ment sörrel.)
Szerencsére züllött fejemben maradt egy-két működőképes neuron, így néhány ördögi játék kiagyalásával meg némi adócsalással becsületes magyar suskához juottam. S mit csinál egy fizikus, ha pénze van. Hát persze hogy vendéglőt nyit. Végül is cak ez az aberrált vilgá volt képes arra, hogy ilyen pompás vígjátéki fordulatokat gyártson. s ez az előnye e nem vitatható. Ezer évre látta el anyaggal a humoristákat.
Nos, hölgyeim és uraim, itt állok Önök előtt pucéran, mint kínai baba koromban. De most csak a ruhám vettem le. A belső, beteg agyam néhány szelete ezeken a fehér lapokon megtekinthető. Mert elfelejtettem. Azon kívül, hogy gyököt vonok, hülye játékokat gyártok, s romlott ételeket árulok, még néha írok is. Úgy kell nekem!
De Ön megúszhatja, ha szépen leteszi ezt a könyvet, zavartan az eladóra mosolyog, (helyes kis fitos orra van), s úgy húzza el a csíkot, mint Iljics szelleme a Kárpát-medencéből.
Menküljön, míg nem késő! Vissza