Svédország

Előszó

Bármely európai térképre pillantva könnyen elképzelhetjük a Skandináv félszigetet és Finnországot egy kutya, vagy egy hatalmas medve árnyékának, amint éppen ki akar ugrani az északkeleti kontinensről nyugat felé. A fej és a hát Norvégia, a mellső láb és a hasrész Svédország, a hátsóláb Finnország, végül a farok a Kola félsziget, amely Oroszországhoz tartozik. Az állat, amely fejjel lefelé lóg, mintha éppen Dániára, Angliára és Északfranciaországra akarná vetni magát; ez azonban nem felel meg az igazságnak, mivel az északi államok manapság a világ legbékésebb országai közé tartoznak.
E képzeletbeli lény hátgerince egy hegylánc, amely Norvégiát elválasztja Svédországtól. E hegylánc a két ország történelmében és földrajzában mindig nagyon fontos szerepet játszott. Még mielőtt vasutak, modern országutak és telefonok léteztek volna, e hegység erősen hozzájárult ahhoz, hogy e két népet szétválassza egymástól, bár egyazon fajhoz tartoztak, majdnem ugyanazt a nyelvet beszélték és egyforma szokásait voltak. A középkos és később a XIX. század folyamán egyesültek egyazon király vezetése mellett, mindkét alkalommal száz-száz évre, de, bár mindkét népet saját törvényei szerint és helyi önkormányzattal kormányozták, az egyesülés nem volt szerencsés. A hátuknál fogva összenőve, mint a sziámi ikrek, Norvégia nyugatra nézett, Svédország kelet felé. 195-ben megegyeztek, hogy szétválnak és azóta is a legjobb barátságban élnek. Vissza