Ányos Pál szóképei

Előszó

A szentimentalizmus mint stílusirány
A szentimentalizmus a sokszinü, szellemi értékekben és ellentmondásokban egyaránt bővelkedő, máig sem teljesen feltárt XVIII. század - a felvilágosodás századának - egyik legtöbbet vitatott és irodalomtörténeti elhelyezését, korszakolását, eszmei-ideológiai tartalmát, jellegét, "hozományát" tekintve egyik legnehezebben körvonalazható irodalmi irányzata. A felvilágosodás racionalizmusát korábban egyoldalúan hangsúlyozó elméletek el- s leválasztották a szentimentalizmust a kor alapvető filozófiai-társadalmi struktúrájáról, s attól függetlenül, illetve annak ellenhatásaként kialakult jelenségként, nem a kellő árnyaltsággal vizsgálták. Ezáltal megfosztották tápláló gyökereitől, egyedi életérzéssé, körvonalazatlan "érzelmi lázadássá" szükitették, obskurussá tették. Az európai szentimentalizmus, mint XVTII. századi irodalmi irányzat, szükségképpen a kor nagy, uralkodó eszmei iránya, egyetemes ideológiába felől vizsgálandó, mely "erkölcsi és esztétikai tekintetben erősen eltérő változatokat /libertinizmus és puritán forradalmárerkölcs; rokokó, szentimentális és klasszicista stilus/ teremt. Ez a sokféleség, és maga az a tény, hogy a felvilágosodás filozófiailag sem egységes, a történelmileg változó helyzettel és az eszmék mögött álló osztály erők és viszonyok fejlettségi fokának különbségeivel magyarázható", irja SZAUDER JÓZSEF Irodalom és felvilágosodás cimü tanulmánya bevezetésében. /A magyar irodalom története. Bp., 1965. III. 12-3./ Vissza