Népviseletek a Duna Tisza közén

Előszó

Népviseleten a parasztság - a falusi és mezővárosi lakosság - hagyományos ruházatát értjük. Nem beszélhetünk azonban általában egy magyar népviseletről, hiszen térben és időben különböző viseletek alakultak ki. A tájanként különböző népviseletek virágkora a XIX. század és a XX. század első harmada volt. Néhol már a múlt században kihalt a népviselet, máshol csak a XX. században alakult ki jellegzetes táji viselet. Vannak olyan ruhadarabok, amelyek az alföldi mezővárosokban a XVIII. században általánosak voltak, máshol csak a XX. században tűntek föl. Valamennyi viselet jelentős átalakuláson ment keresztül a gyári anyagok múlt századi tömeges megjelenésével; új formák, szabásmódok, díszítések kialakítását tette lehetővé. Természetesen népviseletként tartjuk számon mindazokat az öltözeteket is, amelyek már nem házilag előállított alapanyagból, hanem gyári termékekből készültek. Az új anyagokat a szűkebb közösségekben érvényes szabályok és ízlések szerint használták fel.
A népviselet nem pusztán ruházat volt, amelyet viselője az évszaknak megfelelően változtatott. A ruhatár nagysága és minősége, az anyag, szabás és díszítés kifejezte az illető társadalmi helyzetét, a szegénységet vagy jómódot, sőt a speciális foglalkozást, tevékenységet is. A ruha alkalmas volt a kor és a családi állapot, esetleg a vallás jelzésére is. A legdíszesebben például az eladó leány és a fiatal menyecske öltözhetett; az első gyermek megszületése után a viselet fokozatosan egyszerűsödött. A különböző tevékenységek és alkalmak más-más ruhát igényeltek. Az egyes ünnepek és ünnepélyes események jelentőségének megfelelően az ünneplő ruháknak nagyon sok árnyalata alakult ki minden népviseletünkben. A különböző anyagok, minták, színek, feltöltési módok és egyéb jelek rendkívül finoman érzékeltették pl. a gyász mélységét, az elhunyt személyhez való közelebbi vagy távolabbi kapcsolatot. Kifejezték a népviseletek a közösség ízlését és a közösséghez való tartozást is. Vissza