Szabadesés

Előszó

Az utcán egy részeg tántorgott, s a fiatalember - Morvai - érdeklődve nézte, ahogy le-letér a köves útról, meglódulva a patak felé bukdácsol, és hirtelen megáll, visszahőköl a veszélytől, mely egy váratlan fürdő lehetőségeként leselkedik rá. Nézte, ahogy nehézkesen és bizonytalanul átmegy a kis hídon, és eltűnik egy ház kapuja mögött. Ismerte a részeget, és nevethetnékje támadt, amikor arra gondolt, hogy a derék földi, aki egész életében ivott, öregségére sem tagadta meg magát, reggel kilenc óra, és már részeg.
Hűvös a húsvét, éppen csak a tavasz előjeleit hozta magával. A szerényen fénylő napra ragyogóan fehér, bolyhos szélű felhők úsznak, és eltakarják előle a világot. Ilyen ragyogó felhőket csak tavasszal hömpölygetnek a szelek a falu felett. Az erős szél hevesen mozgatja a patakparti akácok csupasz ágait. A kopasz ágak egymáshoz súrlódnak és nyikorognak, néha nagyot roppannak, a szél szabálytalanul ismétlődő rohamokkal támadja őket. Az alvég felől már cigány-muzsika hallatszik, elmosódik, majd fel-felcsattan a szélzúgásban. Kezükben kölnivizes üveggel gyerekek járnak házról házra, eltűnnek a kapuk mögött, s néhány perc múlva újra előbukkannak. Csoportba verődnek, és gondterhelten számolgatják az öntözéssel keresett pénzüket. Legények mennek az úton, kiskabátban, hajadonfőtt. Néha percekig egész néptelen az utca, az emberek a terítet asztalok mellett ülnek. Vissza