Műveltség és hagyomány

Előszó

A Magyarország északi területén élő palócság csoportjait a néprajzi irodalom földrajzi szempontok szerint különbözteti meg. Szól nyugati és keleti palócokról, említ honti, nógrádi, hevesi, borsodi, gömöri, illetve cserháti, karancsalji, mátrai, bükki palócokat. A palócok egyik csoportjának tartja a barkókat. A palócság eredetével, elnevezésével, táji csoportjaival foglalkozó bőséges irodalomban1 sem találjuk meg azonban ennek az etnikai csoportnak, sem kisebb alcsoportjainak megnyugtató körülhatárolását. Egyedül a kulturális jelenségek alapján ezt az elhatárolást kockázatos megkísérelni, mert a műveltség területén minden határhúzás szükségszerűen önkényes.2 Nem húzhatunk éles határt a ,palóc' és a ,nem palóc', sem a ,keleti' és ,nyugati palóc' között, nem különíthetjük el élesen a keleti palóc területen belül a „barkók földjét", de az egyes néprajzi csoportok és alcsoportok integráns kulturális alkatát, sajátos, egyéni struktúrájú műveltségét mégsem vonja kétségbe a néprajztudomány.
Kutatási területemet keleten a Sajó, nyugaton a Tarna folyó, délen a Bükkhegység, északon a csehszlovák határ övezi (1. kép). Ez a terület fedi a keleti palócok földjének legnagyobb részét. Gyűjtőterületemen belül több kisebb tájegység határai rajzolódnak ki. A Sajó, Rima, Hangony és a Gortva folyók, ill. patakok által közrefogott dombságot a nép Erdőhátnak nevezi.4 A Sajó, Hangony és a Bán vize által határolt területet Hegyhátnak ismeri. A Tarna Pétervására környékén kiszélesedő medencéjét, a folyó által szétterített, finom homokról, Homoknak mondja. A földrajzi irodalom ezeket a tájneveket nem használja. A Bükk és az országhatár között elterülő dombságnak nincsen általánosan elfogadott neve. Nemrégiben Bulla B. az Ózd-Pétervásári-dombság vagy a Heves-Borsodi-dombság elnevezést javasolta. Vissza