Szabadkőműves voltam

Előszó

Semmi szokatlan nincs abban, ha valaki könyvet ír a szabadkőművességről, a könyvtárakban porosodik néhány ilyen darab. Ezek lehetnek jubileumi kiadványok (szabadkőművesek írásai), vagy baráti tudományos eszmefuttatások (melyek kiadását szabadkőművesek támogatták), továbbá úgynevezett árulókönyvek és összeesküvés-elméletek. Az utóbbiak különösen kedveltek, olvasásuk felér egy krimiével. A szerző itt szilárd alapon mozog. Biztos rajongótáborra számíthat, s gyarapíthatja a légvárak birodalmát. A szabadkőművesek csak ímmel ámmal tiltakoznak ellene. Évszázadok óta jól élnek a titkolódzásból és a nyilvános spekulációból. Az „Illuminátusok" vagy a „Szentségtörés" jellegű könyvek gondoskodnak a nyilvánosságról, de új tagokat is toboroznak. A szabadkőművesség régen túljutott már fénykorán, a tagok száma erősen visszaesett és a páholyok elöregedtek. Az átlagéletkor 62 év körül mozog, ám a szabadkőművesek szépítik ezt a számot. Eközben pedig sokat munkálkodnak azon, hogy a „diszkrét társaságot" népszerűsítsék. Ezt segítik elő a nyilvános nagy rendezvények, pl. a „Német Szabadkőművesek kulturális díja". Helyzetükön ez nem sokat változtat. Az egyesület őrzi sötét titkát. Egyrészt történelmi képződményként áll előttünk, másrészt klubként, amelynek létezésén sokan csodálkoznak. A szabadkőművességről alkotott ítélet ennek megfelelően kétféle: összeesküvők a világ ellen, vagy derék emberek? Aki belülről ismeri a német páholyokat és nagypáholyokat, joggal kételkedik abban, hogy olyan egyesület irányítja a világ kerekét, amelyben a jóakaratú kispolgárság összefér a pozíciók, elismerés és rendfokozatok vadászásával. Kétséget kizáróan arról a szabadkőművességről beszélünk, mely mindenki számára elérhető. Ez csak akkor lenne titkos, ha sem a telefonkönyvben nem találnánk, sem az Interneten nem látnánk színes képeket szentélyeikről, vagy nyilvános információs rendezvényeikről. Hogyan tevékenykedhetne egy befolyásos személyiség egy ilyen társaságban a nyilvánosság tudomása nélkül? A szabadkőművesek szívesen kokettálnak saját homályos múltjukkal, és „titkos társaság"-ként jelölik magukat, vagy azt mondják: „összeesküvés a jó érdekében". Szívesen használják a „felvilágosodás gyermekei" megjelölést is. Vissza

Fülszöveg

A szerző, Burkhardt Gorissen 1958-ban született. Szakképzett kereskedő és üzemgazdász, hangjátékok, dokumentumműsorok, színdarabok és gyermekkönyvek írója. Bár katolikusnak keresztelték, nem gyakorolta vallását, mert az egyházat „középkorinak" tartotta. Élénken érdekelték a keleti vallások, nyitott volt minden újra, és szenvedélyesen keresett valamit, ami megváltoztatta volna az életét. 1997-ben csatlakozik a szabadkőműves mozgalomhoz, ahol hamarosan magas rangú vezetővé lesz: ő a Skót Magas Fokú Rítus elnöke, és „nagyszónokként" a német szabadkőművesség propagandafőnöke. Néhány éven belül azonban felismeri a szervezet visszásságait és 2008-ban visszatér a Katolikus Egyházba, ahol megnyugvásra lel és megtalálja élete értelmét. Könyvében szabadkőműves múltját eleveníti fel. Bepillantást enged a világszerte elterjedt titkos szövetség kulisszái mögé, mesél páholymúltjáról, és leleplezi, hogy mi rejtőzik az állítólagos szabadkőműves humanitás mögött: egy kvázi vallásos értelemkeresés a vallásokon túl. A szabadkőművesek nemcsak hivatalaikhoz ragaszkodnak, nemcsak idejétmúlt rituálékat űznek, hanem kovácsolják szövetségeiket egy új világrend bevezetése érdekében, egy új „világvallás" fedőnév alatt. A szerző célja .azonban nem csupán a leleplezés. Saját vívódásai által útmutatást kíván adni mindazoknak, akik Isten és a kereszténység helyett ebben a homályos, misztikus szervezetben akarják megtalálni életük értelmét. Vissza