Szabályozástechnika

Előszó

A termelés anyag- és energiaátalakitási folyamatok sorozata. Ahhoz, hogy ezek az átalakulási folyamatok a kivánt irányban és mértékben játszódjanak le, beavatkozásra, irányításra van szükség. A termelés gépesitésének növelésével az ember feladata egyre inkább a gépek irányitására szűkül. Ezen belül a megfigyelő, érzékelő, mérő, ellenőrző funkciókat a magasfokú müszerezés segiti elő.
A termelés legfejlettebb formája kétségkivül az automatizálás, amely önmüködő gépek, illetve berendezések alkalmazásával az embert az irányitó tevékenység terén is helyettesiti. Az automatizálás tehát nemcsak az ember fizikai munkáját érzékelő, mérő, ellenőrző tevékenységét, hanem itéletalkotó, rendelkező, irányitó funkcióit is részben vagy egészben kiküszöböli.
Az önműködő irányitás törvényszerüségeivel és gyakorlati megvalósitásával az irányitástechnika foglalkozik.
A bevezető fejezetben az irányitástechnika felosztásával, illetve a vezérlés- és szabályozástechnika összehasonlitásával foglalkozunk.
A 2. és 3. fejezet a szabályozástechnika alapfogalmat tisztázza, majd önmüködő szabályozók gyakorlati kialakitására, alkalmazására mutat példákat, gép-gép rendszerben.
A jegyzet megirásánál azt is figyelembe kellett vennünk, hogy közlekedési szakemberek képzésére készült, és a közlekedési folyamatok automatizálása tér- és időbeli kiterjedtségük, véletlenszerüségük, szigorúan ember-gép rendszerük miatt köztudottan jóval bonyolultabb, komplexebb feladatot jelent, mint az ipari termelés viszonylag jól lehatárolható folyamataié.
Ezért a jegyzet további fejezeteiben a humán, majd az ember-gép rendszerekben történő szabályozásokkal foglalkozunk, igy jutva el az összetett szabályozási rendszerekig. Végül az utolsó fejezet a közlekedés különböző ágazataiban megvalósított, illetve megvalósítandó néhány szabályozási feladat bemutatásával kiván hozzájárulni az anyag jobb megértéséhez és gyakorlati elsajátitásához. Vissza