Szabálytalan matematika

Fülszöveg

Hatni akarok másokra, adni akarok másoknak. S erre kiváló lehetőséget nyújt a vers. A vers sóhajt, örül, sír, megalázkodik; együtt él a földdel, az éggel, a felhőkkel, velem, másokkal. Költeményeimmel a kifejezhetetlent, a tudatalatti dolgokat keresem, miközben a szó és a ritmus örökös fegyelme tart fogva. A versírás az erők felszabadulásának olyan ünnepe, amely megőrzi az emberek szeretetét. A jó versre, amelytől megborzongunk, mindenképpen szükség van. Nem hiszek a világvégejóslatokban, de hiszek a versben, a mondatokban, amelyek mágikusan közlik érzéseinket, gondolatainkat Fáradhatatlanul hiszek a versben, a szeretetben. S hiszek az egyetlen Istenben!
Kondor Ilona
„Kondor Ilona költészete - noha rengeteg magányos nő ír verset napjainkban - rendkívüli jelenség. Nem lehet kimutatni, milyen példák ösztönözték a saját hangon való megszólalásra, hogy versíróból lírikus legyen; nem látható, hogyan tette magáévá a mesterség formai, nyelvi eszközeit. Rímei olykor csak asszonáncok, szakaszolásaiban, a ritmus- és szótagszámlálásban nem igazodik iskolás szabályokhoz. Többnyire csupán a mondandó belső törvényeire figyel, szavait - a hangzás és gondolat, távolodó vagy összecsendülő szólamát — is ez a belső sugallat vezérli. Ilyen módon minden verse egyedi darab, de a különféle formajegyektől függetlenül van bennük valami közös: a hang személyessége, a lírai hevület fogantató ereje, feszültsége." Ezekkel a gondolatokkal indította pályáján - tizenöt évvel ezelőtt kiadott első kötetét ajánlva - tekintélyes költőtársa, Fodor András.
Ez a könyv, amit kezében tart a kedves olvasó, a kilencedik kötete. Műveihez egyaránt méltán pártolt a közönségsiker és a folyóiratokban publikált kritikákban kifejtett, komoly szakmai vélemények sora.
A szerző hűen megőrizte költészetének jellemzőit, s alkotói tehetségét kiteljesítve gondozza lírájában mindazokat az emberi tulajdonságokat, amelyek erkölcsi érvényt biztosítanak sajátos hangulatú verseinek. Vissza