Kapcsolatok

Előszó

A modern idegen nyelvek rendszeres - és eredményes - iskolai tanítása/tanulása nagyon fiatal jelenség; Magyarországon a német nem volt igazában "idegen nyelv": a kétfejű monarchia "birodalmi nyelve" volt, akár tetszik akár nem. (Akkoriban bizony nem minden kuruc lelkű magyarnak tetszett a német tanulás.) A németnek egyébként eltörpült az iskolai presztízse a latin mögött.
Német vidéken persze meg lehetett jól tanulni németül; s ennek része lehetett a levelezés is (néha a német unokatestvérekkel). Elit iskolákban sem volt ez lehetetlen. A családi vagy ismeretségi alapon létrejött cseregyerekek intézménye is élt az első világháborúig: az én nagyanyám például Oraviczabányán tanult németül; csereként egy odavalósi kislány Nagykőrösön magyarul. (Akkoriban ugyanis még voltak olyanok, akik a magyart presztízsnyelvként igyekeztek megtanulni.) Természetesen mindazok, akiknek módjában állt, az iskolán kívül el tudták sajátítani a németet, sőt azon kívül a franciát és néha az angolt is. Ők a német/francia nevelőnők és nyelvmesterek segítségével "szocializálódtak" - Magyarországon és majd a nyelvet beszélő országok egyikében - a magas szintű német, francia és angol nyelvre, kultúrára és (választékos) viselkedésre. Ennek ugyanolyan természetes módon volt vagy lehetett része a hasonló korúakkal való idegen nyelvű levelezés, mint az anyanyelven. Vissza