Deviancia, emberi jogok, garanciák

Előszó

Ez a szöveggyűjtemény közel tízéves előkészítő munka és a képzésben folyó kísérletezés eredményeként született meg. Miért volt szükség ilyen hosszú időre ahhoz, hogy egy egyszerű szöveggyűjteményt a hallgatók kezébe adjunk? - teheti fel a kérdést az olvasó. Azért, mert a korszerű magyar szociális munkás- és szociálpolitikus-képzés megszületésével egyidejűleg kellett kikísérletezni azt, hogy milyen és mennyi büntetőpolitikai ismeretre van szüksége a szakembernek ahhoz, hogy a pályán működhessen, és azokban a helyzetekben is képes legyen segíteni, amelyekben az elesettség olyan veszélyes megnyilvánulásokkal párosul, amelyek büntetőjogi reakciót váltanak ki. Ilyen esetekben a szociális támogatás sajátos körülmények között valósul meg: a büntetőeljárás keretei között vagy azon kívül, de azzal egyidejűleg. Ki kellett tehát dolgozni két teljesen idegennek tűnő politikai szféra együttműködésének lehetőségeit és korlátait. Át kellett hidalni azt az ellentmondást, hogy a bűncselekményért lesújtó hatalom, miközben igazságosan és tettarányosan - a hatályos törvények alapján - büntet, jól felfogott érdekében ugyanezt a személyt kénytelen támogatni is. Meg kellett ismernünk, hogy a potenciális kliensek között milyen arányban találhatók szociális segítségre szoruló „szegény bűnözők" és milyen speciális igények fogalmazhatók meg velük kapcsolatban, valamint, hogy nekik és a bajba jutott vagy tartósan nehézségekkel küszködő közvetlen környezetüknek milyen módon és mértékben képes segíteni a szociális szakember. Tudnunk kellett továbbá azt is, hogy az általunk nyújtott ismeretek hogyan illeszthetők a szociális szakképzés formálódó rendszerébe. Vissza