Megered az eső

Előszó

Romok közül roncsot adok. Egy regény és egy élet töredéke ez. Töredék, mely akkor beszél hangosabb fájdalommal, mikor már hangja elnémult.
A kibocsátó kolozsvári fészekben hárman születtünk ugyanazon a napon, ugyanabban a percben: Cóca, a Berta koca malacleánya, Piri, a körtefa, melyet apám születésem percében oltott, és én. Egy adakozó perc testvérgyermekei, három arca az egyetlen életnek, három végzet. Mi lett az útjuk?
Cóca gyönyörű süldő hajadonná fejlődött. Selymes, göndör, szőke szőre kiragyogott az egész kondából, nagyobb és szebb volt minden társnőjénél. Meg is becsülték és léte a sikerek és megtiszteltetések boldog sora volt. Még csak jérce disznó volt, amikor egy kolozsvári állat kiállításon a miniszter császárkabátban, fején cilinderrel, kezein fehér kesztyűkkel: ismerte el őt a magyar gazdasági kultúrfölény büszkeségének. Akadt is annyi kérője, hogy csoda. Az évek során férjhez ment tizennégy becsületes, erős, nemzethű kanhoz s csodálatos bőségben szülte tőlük a szebbnél szebb malacokat. Minden csókja áldott, minden foganása gazdagabb jövő volt. Szerették is és megbecsülték ezt a dúsan termő életrögöt. Vissza