Előszó
ELŐSZÓ
Amikor 1927 április 2-án meghalt, az egész ország gyászolta. Szu-perlatívuszokban magasztalták „Magyarország apostola és tanítómestere" alakját és művét. Majd a kommunista évtizedekben - mivel műveit a rendszer „indexre" tette - csaknem elfelejtették, főleg az újabb nemzedék. Nyolcvan évvel a halála után kezdik kissé jobban megismerni, bár a róla kialakított, eltorzított kép miatt ma is ellentmondások kereszttüzében áll. Vass Péter piarista és Belon Gellért püspök a hetvenes években sokat tett, hogy feldolgozza Prohászka hagyatékát, de tervezett antológiájuk nem jelenhetett meg. Az elmúlt tíz év során - Takács Nándor püspök biztatására - egy kb. húsz tagból álló kutatócsoporttal igyekeztünk folytatni Prohászka ébresztését, szellemi hagyatékának felkutatását és közzétételét. E kutatások eredményeit szeretném összefoglalni ebben a kötetben.
Belon Gellért püspök joggal írhatta: „Nem elég a Prohászkát méltató nagy kortársak végső megállapításait továbbadni", mert - bár ezzel szolgálatot teszünk a felnövekvő nemzedéknek, amely szinte semmit sem tud a nagy apostolokról - az ünnepi szuperlatívuszokkal nagy kárt is okozhatunk. „Ahogy a feltorlódó villamos áram rendkívüli fényességre lobbantja lámpánkat, de rövidesen ki is égeti, úgy vagyunk Prohászka dicséretével is: a rendkívüli nagyság hangoztatása a saruszíjat megoldani nem merők kicsiségének és méltatlanságának érzetét neveli ki bennünk. És ha van panasz, hogy Prohászkát nem sokan olvassák - és sajnos jogosult panasz -, akkor ennek okát itt kell keresnünk. És amíg egy jól megírt és teljes Prohászka-életrajz el nem készül, addig e babonás tiszteletből származó bénultság aligha fog eltűnni." (Vigília 1959/1.)
Belon Gellért és Vass Péter sok kiadatlan anyagot felkutatott, nevezetesen Prohászka kiadatlan naplójegyzeteit, amelyek nem szerepelnek Schütz Antal Soliloquiá)ában (Összegyűjtött Munkák 23., 24. kötete). A Schütz által kihagyott vagy a Némethy Ernő által kivágott részeket visszaillesztettük, s hozzáadtuk a Shvoy-hagyatékban megtalált naplókat, így három kötetben jelentettük meg 1997-ben a Naplójegyzeteket, amelyek nélkülözhetetlen és elsőrendű forrásaim voltak, főleg Prohászka lelki-szellemi fejlődésének, misztikájának fölvázolásában, hiszen így lehet csak megérteni szociális apostolságát, minden külső tevékenységét, amelyet Magyarország lelki-erkölcsi újjászületéséért kifejtett. Világos, hogy szerteágazó munkásságának minden részletét itt nem lehetett feldolgozni. Az érdeklődőknek a bibliográfiában megadott művek, tanulmányok olvasását ajánlom.
Fő célom azt volt, hogy a torz értelmezések helyreigazításán túl megmu-
Vissza 
