Rádió és Televízió Szemle 1979/3.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Demokratikus, avagy demagóg műsorpolitika - nevezi el A. Moles, a giccsről szóló szellemes könyvéről nálunk is ismert, mérnökből polihisztorrá vált társadalomtudós azt a műsorválogatási és -sugárzási modellt, amelyben a műsorok életképességének kizárólagos mutatója a közönség nagysága, a hallgatottsági-nézettségi index. Tiszta formában kizárólag az amerikai tv-társaságoknál létezik, de áttételesen saját műsorszerkesztési és műsorpolitikai vitáinkban is jelen van. Indokolni talán nem is kell, miért van Moles-nak igaza az „avagy" szócskával!
Bradbury novellájában, majd a belőle készült filmben, a ,,Fahrenheit 273"-ban a falnagyságú képernyő interaktív televíziós rendszere még a totálisan elidegenedett hatalom jelképe. És tudományos fantasztikum. A hetvenes évek végére a kábeltelevízió jóvoltából már több helyütt valóság. S ami figyelemre méltó: eltűnt a humanista aggály, s egyre többen valami új demokrácia csíráját sejtetik benne. Kifejlett formájában csak a nyugati társadalmakban találkozni e nézettel, de elemei hazai kommunikátoraink között is megtalálhatók. Indokolni talán fölösleges, hogy a demokrácia miért nem redukálható „elektronikus népszavazásra" !
Könnyű lenne folytatni a sort: még mi egyéb nem jelenti a modern tömegkommunikáció és a demokrácia - sőt, hiszen rólunk van szó, a szocialista demokrácia - kapcsolatát. Az igazi kérdés nem is így, hanem pozitív formában fogalmazódik meg: mit jelent a szocializmust építő társadalom tömegkommunikációjának demokratizmusa?
A válaszok az általánosítás különböző szintjein dolgozhatók ki. A legáltalánosabb, legalapvetőbb szinten úgy, hogy a tömegkommunikációnak politikánkat, s ezzel együtt a politika egyik prioritását, a szocialista demokratizmus fejlesztését kell tükröznie, s aktívan vissza is hatnia erre a folyamatra. Egy másik - mondjuk így: szociológiai - szinten fogalmazott az a kutatási zárótanulmány, amely a Tömegkommunikációs Kutatóközpont koordinálásával készült néhány évvel ezelőtt az Agit. Prop. Bizottság számára: „A szocialista demokratizmusnak a tömegkommunikációban három vonatkozása van: az ellátottság, a produkció és a döntések demokratizmusát foglalja magában." Az elsőn a tanulmány azt értette, hogy a tömegkommunikációs tájékozódás és művelődés lehetőségeit egyformán nyitottá kell tenni a társadalom valamennyi rétege és csoportja számára. A produkció demokratizmusa önmagában is több dolgot jelent: közérthetőséget, a közönség aktív részvételét a műsorkészítés, a lapkészítés folyamataiban, hogy e részvétel arányai és szerkezete tükrözze társadalmi értékrendünket, fejezze ki a társadalom alapszerkezetét. (Épp ebben az időben járta a szerkesztőségi műhelyeket az egyik megyei lapnak az a szinte anekdotává lényegült fotója, amelyen egy kitüntetési aktust lehet látni: a kitüntetettet háttal, s azt, aki kitüntet, szemből.) A döntések demokratizmusa pedig azt jelenti, hogy egyrészt a tömegkommunikáció rendszerének mindinkább át kell szövődnie a közönségtől jövő javaslatokkal, másrészt pedig, hogy a kommunikációs politikát legalább annyira átláthatóvá kell tenni az állampolgárok számára, mint a társadalmi döntések egyéb alrendszereit." Vissza