Papi Lajos szobrászművész

Előszó

Papi Lajos szobrászművész sorsa, művészi pályája teljes egészében az Alföldhöz, azon belül is szülővárosához, Kisujszálláshoz köti. Jellegzetesen alföldi szobrász. Nem azért mert itt él, hanem azért mert lényében, gondolkodásában az. Mélyérzelmű, hitében-elképzeléseiben következetes, ítéleteiben megfontolt, bölcs. Nem ismeri a megalkuvást. Kedélye szélsőséges, mint népdalaink érzelemvilága. Büszke rá, hogy a Kunságban született, büszke erejére, amellyel mmázsás kövekkel játszik, s arra, hogy adott szavához mindig tartotta magát. Pedig útja nem volt egyszerű. Családja sorsa összekapcsolódott városáéval, amely művészi tevékenységéért műtermet biztosított számára. Szobrai révén nemcsak itthon, de határainkon kívül is ismerik. Ritka önfegyelemmel, igen sokat dolgozik. S nem kis energiát fordít munkáinak bemutatására, kiállítására. Kevés olyan művészt ismerünk, aki több tonnányi tárlatát olyan sok helyre viszi, mint Papi Lajos saját újabb és újabb szobrait.
Örök elégedetlenség fűti önmagával, munkájával szemben. Szobrainak esztétikai szempontjai mellett rendkívül fontos számára történelmünk, a tudomány, művészet nagyjainak megformálása, a jövő generációi számára az emlék-állítás. Papi Lajos szembehelyezkedve a deheroizálási és mítoszrombolási divattal, munkásságával tanúskodik nemes hagyományaink, jelentős egyéniségeink emlékének megőrzése mellett. Az anyag Papi Lajos számára elsősorban a kő, a márvány, a fa. nem a lágyabb anyagot finoman cizelláló, alakító plasztikai alkat, nem is az absztrakt konstrukciók manipulációinak híve. Vissza