Szabó István Emlékkönyv

Fülszöveg

rF= SZABÓ ISTVÁN-EMLÉKKÖNYV =
Szabö István (1898-1969) a XX. századi magyar történetírás egyik kiemelkedő, nemzetközi rangú egyénisége. A jogi- és bölcsészdoktori cím megszerzése, majd történettudományból való habilitálás után, 1943-1958 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora volt. Másfél évtized alatt a tanárnemzedékek sokaságát nevelte fel, és indította el a tudományos pályán. Iskolateremtő személyiség. Tudományos érdeklődése több szálon futott: legtöbbet a magyar jobbágyság történetével foglalkozott, de sokat írt Magyarország népiség- és településtörténetéről, emellett számos tanulmányt jelentetett meg Debrecen múltjáról is. Műveit adatgazdagság, szemléleti frissesség, módszertani iskolázottság és formai műgond jellemezte. Történetírói vezéreszméjének a hitelességet tekintette, erkölcsi parancsnak érezte, hogy a historikus „egyedül azt adja elő, amit történeti igaznak ismert fel." AII. világháború után súlyos politikai támadások érték, amelyek ugyan... Tovább

Fülszöveg

rF= SZABÓ ISTVÁN-EMLÉKKÖNYV =
Szabö István (1898-1969) a XX. századi magyar történetírás egyik kiemelkedő, nemzetközi rangú egyénisége. A jogi- és bölcsészdoktori cím megszerzése, majd történettudományból való habilitálás után, 1943-1958 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora volt. Másfél évtized alatt a tanárnemzedékek sokaságát nevelte fel, és indította el a tudományos pályán. Iskolateremtő személyiség. Tudományos érdeklődése több szálon futott: legtöbbet a magyar jobbágyság történetével foglalkozott, de sokat írt Magyarország népiség- és településtörténetéről, emellett számos tanulmányt jelentetett meg Debrecen múltjáról is. Műveit adatgazdagság, szemléleti frissesség, módszertani iskolázottság és formai műgond jellemezte. Történetírói vezéreszméjének a hitelességet tekintette, erkölcsi parancsnak érezte, hogy a historikus „egyedül azt adja elő, amit történeti igaznak ismert fel." AII. világháború után súlyos politikai támadások érték, amelyek ugyan érzékenyen érintették az alkotó tudóst, de tudományos hitvallását nem adta fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1941-ben tagjai közé választotta, ahonnan 1949-ben politikai indokokkal kizárták, s csak jóval halála után, 1989-ben rehabilitálták. Az Akadémia jóvátételi szándékát 1990-ben a posztumusz Széchenyi-díj adományozásával - a polgári értékrend elveinek megfelelően - az újjászületett államhatalom is kiegészítette.
Ezt a kötetet születésének 100. évfordulója tiszteletére adják ki a tanítványai, valamint tisztelőinek ifjabb és idősebb nemzedéke. Ez egyben azt is jelzi, hogy tudományos teljesítményét, életre szóló szakmai-emberi útmutatását az utókor megtisztelő örökségként kezeli, felhasználja és értékeli. A kötetben az életpálya fordulatait egykorú dokumentumok és a visszaemlékezők írásai segítségével követhetjük nyomon. A tisztelgő tanulmányok Szabó István munkásságának tematikai vonulataihoz, szemléletéhez és módszertani eljárásához kapcsolódnak. Vissza