Turisták lapja 1913. július

Előszó

Részlet:

A körmöczbányai vándorgyűlés

A pünkösd hagyománya az első. Már az apostolokra is pünkösdkor szállott dörgés, villámlás közt a tüzes nyelv, mielőtt kezökbe vették a vándorbotot, hirdetni az igét szerte a világon. Azóta pünkösdkor többnyire esik. Tény, hogy sok pünkösdi kirándulás ázott már el, de a turista apostolokat ez nem tartja vissza. Minden évben másfelé húzódnak, hogy hirdessék az igét s híveket szerezzenek az egyedül üdvözítő turista hitnek. Mireánk ugyan már nem száll a tüzes nyelv, legfeljebb úgy, ahogy azt Jász Géza barátunk Jordán-úti kirándulása ecsetelése alkalmával feltárta, de nem is mindig oly rossz ez az ünnep, mint a híre. A nagyváradi vándorgyűlésen pl. le se ment a nap az égről, Sopronban alig pár órát szitált a reggeli gyöngyharmat, most meg Körmöczbányán kedveskedett nekünk állandó mosolyával az "éltet adó" nap. Az igaz, hogy sok függ attól is, van-e a társaságban meteorologus. Ha nincs, akkor rendszerint állandó szép idő várható. Erre való tekintettel házi meteorologusunk kívételesen másfelé rándult esernyőjével.
Társaságunk három csoportban utazott Körmöczbányára. Az első már f. évi május 10-én, szombat reggel útra kelt s megszaporodva a Dévai Sándor vezetése alatt Hatvanban csatlakozó mátrai tagtársakkal délben érkezett Körmöczbányára. A második csoport ugynaznap este, a harmadik pünkösd vasárnap reggel. Vissza