Előszó
Normális ember nem szeret vizsgázni. És különösen utál vizsgázni, ha úgy látja, túl sok az előre kiszámíthatatlan tényező. Még akkor se nagyon szeret vizsgázni, ha lelkiismeretesen felkészült a...
Tovább Előszó
Normális ember nem szeret vizsgázni. És különösen utál vizsgázni, ha úgy látja, túl sok az előre kiszámíthatatlan tényező. Még akkor se nagyon szeret vizsgázni, ha lelkiismeretesen felkészült a vizsgára és rutinosan vizsgázik. Mindig előfordulhatnak kiszámíthatatlan események: mind a vizsgázóban belül, mind a szituációban kívül. A vizsgák szervezői is örökké bizonytalanok. Ők ugyan jó vizsgát szeretnének, de szinte lehetetlennek érzik, hogy minden lényeges tényező szerepét és hatását végiggondolják és a különböző tényezőket összefésüljék, Valami mindig balul üt ki. A vizsgázók és a vizsgák szervezői egyformán boldogtalan emberek - miért hát a vizsga?!
Racionális világunkban erre a kérdésre több jó válasz adható. A szakirodalomban általánosságban három összefüggésre mutatnak rá.: A vizsga képzete (rémképe) motiválja a tanulást., A vizsga egy hosszabb tanulási szakasz eredményét minősíti a tanár és a tanuló számára azzal a céllal, hogy jobban, eredményesebben lehessen folytatni a tanulást., A vizsga egy hosszabb tanulási szakasz eredményét minősíti azzal a céllal, hogy a vizsgát vállaló bizonyítványt (minősítést, igazolást) kapjon, és ezáltal önmagát - társadalmilag elfogadott módon - előnyös helyzetbe hozza.
Ez az utóbbi értelmezés a szó eredeti értelmében vett vizsga, a másik két értelmezés a pedagógiai értékelés tág fogalmi körébe tartozik. A vizsga tehát a pedagógiai értékelés speciális esete.
Vissza 
