Az életem volt a futball

Előszó

Szabó Lászlónak Jászfényszaruért
Drága Tanár Úr! Osztályfőnököm! Képviselőtársam!
Köszönöm Neked, hogy összegyűjtötted a település sportéletét bemutató fotódokumentációt, a játékosok gondolatait, visszaemlékezéseit, és összefűzted őket. Emlékszem, kérdezted tőlem, hogy tudom-e, milyen korán, szinte a fővárosi sportklubok megalakulásával azonos időben, létrejött a település futballcsapata. Emlékszem arra is, hogy csak úgy soroltad a neveket azokból a csapatokból is, akiket hírből, majd később személyesen is megismertél, meginterjúvoltál. Azokról nem is szólva, akikkel Te, tanár- és edzőtársaid tanították meg a futball szeretetét, közösségeket létesítettetek és elvártátok a sportszerűséget.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer az a rendkívüli megtiszteltetés ér, hogy a Te ötleted nyomán létrejött gondolat, gyűjtéseid nyomtatott eredménye elé írhatok majd ajánlást mindazoknak, akik szeretettel vehetik kezükbe a könyvedet.
Drága Tanár Úr! Kedves Osztályfőnököm!
Most megint olyan zavarban vagyok, mint amikor felajánlottad, hogy tegezhetlek - úgy érzem, ahogyan gondolom sok-sok tanítványod is: ez az alkalom, hogy tisztelegjünk emléked előtt, a munkád és sportszerű életed előtt
- Jászfényszaruért -
SZABÓ LÁSZLÓNAK,
Aki nevelte, alakította, erősítette a csapatot településünkön, a csapatot, amely nem csak a futballról szólt.
Fair Play volt, Tanár Úr!
Tanítványod:
Győriné dr. Czeglédi Márta
polgármester Vissza