Szabó Lőrinc pályaképe

Előszó

Szabó Lőrinc költői és műfordítói életműve a magyar líra kivételes teljesítménye, amelyben a műalkotás nemcsak valamely történeti jelen idő eseményeinek átélése, emberi és társadalmi igények bejelentése, hanem a létezés egészében való jelenlét átgondolásának poétikai alkalma. Cusanus napjainkban sokat idézett meghatározása Szabó Lőrincre igencsak érvényes, a költőre és a magánemberre egyként: "concidentia oppositorum" (Vas István magyarításában: "ellentétek keresztezési pontja"). Ugyanez a költő Tao Te King című, 1931-ben írott versének szavaival: "igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz". Költői szólamaiban önmaga állításaival és beszédmódjával is állandóan vitatkozóként Gottfried Benn és T. S. Eliot társaként tűnik fel, kiket ő maga is fordított. Verseinek többféle olvasata lehet érvényes, mégis, azt hiszem, a többféle tendenciájú olvasatnak az egyszerre való megjelenítése adhatja a Szabó Lőrinc-i költészet világirodalmilag is érvényes jelentőségét.
Egyidős volt a huszadik századdal. A Miskolcon született költő a Debreceni Református Kollégium neveltjeként már gimnazista éveiben megismerkedett a magyar- és világirodalom jelenségeivel, a természettudományok eredményeivel és az értelmiségi társasági élet szabályaival. A Nyugat folyóirat első évtizedes eredményeinek ismeretében Babits Mihály filozófiai ihletettségű, nagy formakultúrájú és európai irodalmi műveltségű költészetének válik követőjévé. Amikor egyetemistaként bekerül a hazai irodalmi életbe, már latinból, görögből, németből és franciából fordít (köztük Verlaine Femmes - Nők és Baudelaire Petits Poemes en Prose - Kis költemények prózában című köteteit), jegyzeteit gyorsírással készíti, és Babits közvetlen tanítványaként nemsokára angolból magyarítja kiadók számára a Fitzgerald-féle Omar Khájjám-verseket, majd Shakespeare szonettjeit és Coleridge The Rime of the Ancient Mariner (Ének a vén tengerészről) című balladás remeklését. A Baudelaire-centenáriumra készülve pedig a két nagynevű költő és műfordító, Babits és Tóth Árpád társul választja, hogy hárman fordítsák le a költő gyűjteményes verskötetét, a Fleurs du Malt (Romlás virágait), elkészítve ezzel egyben a magyar szecesszió összefoglaló stílusemlékét. Vissza