Freskó

Előszó

Részlet a könyvből:
A harangszóra ébredt. Este, mikor megérkezett, még ahhoz is fáradt volt, hogy körülnézzen az erkélyről, csak kicsomagolt, megfürdött, lefeküdt. A könyvhöz, amelyet kikészített, hozzá se nyúlt, azonnal eloltotta a villanyt és elaludt. Most, míg utoljára elegyengette magát a párnán, s addig feszítette a gerincét, míg meg nem hallotta az ízületek, az apró csontok alig hallható reccsenését, már előre örült a reggeli mosakodásnak. Imádott mosdani, imádta a szappant, a törülközőket, a csőből kibugyogó vizet. Szól a harang, tehát háromnegyed hét van, beharangoznak a reggeli istentiszteletre. „Bim-bam" - hallotta a harangszót a vízcsobogás mellé. Micsoda erőszakos, mohó harang ez, az új templom harangja! Kicsi korában úgy képzelte, hogy a harangnak vaskabátja van, és mindig éhes. Büdös, sárga pirulákat eszik ebédre, amilyeneket neki kellett nyeldesnie vérszegénység ellen. Mi mást ehetnék egy harang, mint vasas pirulákat? Éjjel vaságyban hál, vaspaplannal takaródzik, s ha reggel felébresztik, ordít, mint Apa szokott. „Bim-bam" - szállt a harangszó a szálloda felett, s megint azt kérdezte, mint ezelőtt húsz évvel: „Hol a gomb a lüszterkötényedről, Annuska?" Ilyenkor keresgette a füzeteit, kapkodta a táskáját, a zamakót kilocsolta a kertre. Jázon nyítt a csukott kapu mögött, szeretett volna vele menni, de persze nem mehetett, ő meg futott, keményre font copfjai ugráltak a hátán. Vissza