Ars Iuris

Fülszöveg

A "jogdogmatika" szót - a jogdogmatikára, a jogdogmatikai módszerekre és eljárásokra való hivatkozást - sokan és sokszor használják a legkülönfélébb alkalmakkor. Ennek ellenére a jogdogmatikának mint diszciplínának a kimunkálása mind a mai napig nem történt meg, s így elmaradt a tárgy körülhatárolására, területére vonatkozó konszenzus kicsiszolása még a szakma művelői között is. Az egyetértés hiánya csak növeli a „Mi a jogdogmatika?" kérdésre adott válaszok és válaszlehetőségek számát. A kötet, amit az Olvasó kezében tart, arra vállalkozik, hogy elvégezze ezt a tisztázást, s javaslatot tegyen egy, talán szélesebb körben is elfogadható jogdogmatika-felfogásra. E törekvése során a dogmatikai gondolkodás és dogmatikus tudományok (tekhné, ars) kezdetéig tekint vissza, s ebbe a hagyományba ágyazza a jogdogmatikát is. Ez természetesen azt a szerzői meggyőződést is magában foglalja, hogy a jogászat - mint ars iuris: a jogászi mesterség, tudomány vagy művészet - felfogható az elmúlt mintegy két és félezer év konzisztens folyamataként, a jogdogmatika pedig a jogászi gondolkodás és gyakorlat módszereként. Ennek a hagyománynak az alapján dogmatikai megközelítéssel ott találkozunk, ahol a bizonyosság elérhetetlen, de a gyakorlati kényszerek folytán a bizonytalanság körülményei között is döntenünk, cselekednünk kell. Ebben a helyzetben a támaszt valamilyen kötelező erejű jogi szöveg kínálja; a szöveg azonban önmagában nem igazít el, hanem, további munkát igényel annak s hogy miként, azt kívánja kötetünk körüljárni és bemutatni. Vissza