Előszó
Részlet a könyvből:
"Korcsok ropják, mocsok vályú-táncuk,
Ránk fröccsentve násznyi-ráncuk.
Mászni lábunk sem, tenyereinkbe pökni sem,
Ingunk-lengünk, míg egybedédel,
Ringyünk-rongyunk,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Korcsok ropják, mocsok vályú-táncuk,
Ránk fröccsentve násznyi-ráncuk.
Mászni lábunk sem, tenyereinkbe pökni sem,
Ingunk-lengünk, míg egybedédel,
Ringyünk-rongyunk,
Fakón tátogó inassá, hogy szolgáljuk őket,
De már úgy, hogy nem magunk.
Nesztelen kacajt vicsorog,
Döf belénk új napot,
hogy szívünk kicsorog.
Inunk szalad, míg ránk szakad,
A visszhangot kereső,
Egy erre kódorgó,
S vigyorogva ránk lehel:
E pára tiétek, rátok lel,
Hát itassátok számbűzét,
Meglássátok a bajt, mert nem vagytok magatok!
Ne vetéljetek hát, könnyetekből jajrügy hajt!
Örökbimbók, meg nem élt nyílatlanok,
Fázzatok, száraz eres, vértelen kíntalanok,
Hogy ne legyünk mi hontalanok,
Önnön testünk portalan hüvelyébe újratöltve,
Szikkadt szirmok negédesét, mint lőport,
Naputáni ravaszt húzunk,
S végre tavaszt nyúzunk lemenőtökön,
Hogy felmenőink éljék újra meg,
Mit elettetek előlünk.
Vissza