Most és mindörökké!

Előszó

Szabó Pál 1893-ban született Biharugrán, parasztcsaládban. Hat elemi után napszámos, summás munkás, aztán kőmíves. Résztvesz az első világháborúban, majd falujában gazdálkodik. Már 37 éves, amikor első könyve „Emberek" címen megjelent. Móricz Zsigmond mutatta be a magyar közönségnek 1931-ben a Nyugat hasábjain. A könyv országos feltűnést kelt, s egyszerre ismertté teszi az író nevét. Irodalmi sikerei után la fővárosba költözik, politikai szervezkedésbe kezd, lapot, folyóiratot (Szabad Szó, Kelet Népe) szerkeszt, de hamarosan csalódottan húzódik vissza falujába, s egymás után írja meg a falu életét ábrázoló nagy regényeit. Szabó Pál nyitja meg azok sorát, akik közvetlenül a paraszti életből törnek föl az irodalomba. Az „Emberek" a harmincas évek elején elsőnek hoz hírt a paraszti életforma válságáról. „Csak azért, hogy a parasztnak valahogy eszébe ne jusson leírni mondanivalóját, már az ábécé első fogalomszerkezete meghatározza, meg nem változtathatóan leszögezi: ir, ur. Ur, ir.., Ez ,a (minden esztendőben visszatérő örök figyelmeztetés jól eleve kizárja még csak a lehetőségét is annak, hogy valamelyik paraszt leírja azt, ami fáj. De ez az idő elmúlt...", írja ebben a regényében. A Békalencse, Papok-vasárnapok és a Szakadék című regényeiben a középosztály és a parasztság közötti szakadék kérdései foglalkoztatják. Újabb műveiben visszahajlik a falu életének művészi ábrázolásába. A fordulatot legszebb regénye, az „Őszi vetés" jelzi. Mind ebben, mind az ezt követő nagyszabású hármas regényében (Lakodalom-Keresztelő-Bölcső) kiegyensúlyozott derűvel mesél -a parasztról, annak mindennapi gondjairól, de arról is, hogyan lehet a régi paraszti élet romjain új életet teremteni. A múltból is a parasztság jobb életért vívott hősi küzdelme hevíti írásra, s „A nagy temető" c. regényében méltó emléket állít Dózsának és a parasztforradalomnak. Vissza