Előszó
Részlet a könyvből:
"A Nagyváradi csendőriskolát kórházzá alakította át a háború. A nagy, földszintes, s régimódi épületekben katonák feküsznek, orvosok, ápolónők jönnek-mennek, s hajnalonként...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A Nagyváradi csendőriskolát kórházzá alakította át a háború. A nagy, földszintes, s régimódi épületekben katonák feküsznek, orvosok, ápolónők jönnek-mennek, s hajnalonként hullaszállító kocsik döcögnek az eléggé goromba udvarkövezeten.
A kórház ápolónőinek parancsnoka egy idősebb váradi úriasszony, akinek a lakása a Teleky utcában van, de hogy mi ez az asszony egyébként, vagy ki a férje, vagy, hogy van-é egyáltalán, én már nem emlékszem. Csak az asszonyra emlékszem, magas, jóállású, jó megjelenésű úriasszony volt, valahányszor bejött a kórterembe, a három, négy ápolónő azonnal ment oda hozzá. Egyik erről, a másik amarról, s álltak, csendesen beszélgettek, s közben a főápolónő erre, arra nézegetett.
Nagyon kevés volt a tanult, képzett ápolónő országszerte, talán monarchiaszerte, vagy világszerte: hiszen úgy zúdult a kórházakra a beteg, sebesült és lábadozó, szinte naponta és ezerszámra. Mi lett volna itt, ha nem halt volna meg senki? Nem lett volna annyi nő, aki gondozza a betegeket."
Vissza