Terepfelverés

Fülszöveg

A magyar televízió által készített, mindeddig azonban be nem mutatott portréfilmben beszél Szabó Zoltán ars poeticájáról, arról, hogy miért ír. Követendő példaként a kortárs Orwellre utalt, akit az bírt írásra, hogy "rájött valami hazugságra, ami nem közismert, amiről az emberek nem tudnak, amit tehát le kell leplezni. És rájött amit tehát le kell leplezni. És rájött valami igazságra, ami nincs benne a köztudatban".
Ennek az elkötelezett írói magatartásnak volt következetes képviselője Szabó Zoltán (1912-1984) életének hazai és emigráns szakaszában egyaránt. Itt közreadott írásaiban nemzedéke férfikorának két meghatározó élményéről: az 1945-ös korszakváltásról és az 1956-os forradalomról beszél személyes hangnemben, ugyanakkor azonban az egyetemes érvényesség igényével. 1945-öt a radikális falukutatók reménykedve várták: az új Establishmenttől a késlekedő társadalmi reform megvalósítását, a magyar parasztság felemelkedését, az idejét múlt társadalmi szerkezet lerombolását: a demokráciát várták. Reformista lelkesedésüket azonban a Moszkvától érkezett logokraták manipulációs technikája gyorsan lefékezte és a népi írókat éles alternatíva elé állította. Szabó Zoltán emigrációba kényszerült, s az 1956-os forradalomnak már csak aggódó szemlélője lehetett, aki kesernyés iróniával állapítja meg, hogy amíg Budapesten vér folyik, itt, nyugaton, tinta...
A jelen kiadás Szabó Zoltán három esszéjét tartalmazza. A kötetben először megjelenő Korszakváltás című, 16 részből álló emlékezést harminc évvel az események után, 1975-ben írta, s benne a régi Magyarország pusztulását és az új hatalom keletkezésének körülményeit vizsgálja, azt, ahogy "a múlt széthullt, a jövő elfulladt." A Kívülről című naplóját a forradalom után néhány hónappal vetette papírra, s az Irodalmi Újságban tette közzé. Esszéje a forradalomról előadásnak készült 1977-ben. Töredékesen fennmaradt szövege is azt sugallja, hogy Szabó Zoltánnak ez a műve, melyben a forradalom antitotalitárius jellegét emeli ki, s a jövő szempontjából érvényes mondanivalóját veszi szemügyre, olyan jellegű rálátással és a tisztázás igényének olyan fokú intenzitásával készült, mely a forradalomról szóló alapművek között jelöli ki a helyét.
A kötetet Czigány Lóránt rendezte sajtó alá; bevezető tanulmánya az első kísérlet arra, hogy Szabó Zoltán életútját és írói pályáját összefüggéseiben szemlélje, s egyúttal a társadalmi reformer és politikai gondolkodó eszmevilágának forrásvidékét is felkeresse.
A kötet tartalmazza Szabó Zoltán életében (1932-1984) megjelent műveinek a bibliográfiáját és a közreadott esszékre vonatkozó jegyzetanyagot is. Vissza