Köztisztviselők az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisában 1920-1926

Előszó

A Magyarország felszabadulása óta eltelt közel két évtized gazdag magyar történelmi irodalma igen sok vonatkozásban feltárta a munkásosztály és a parasztság történetét az ellenforradalmi rendszer idején. Ezek a kutatások és 25 év torzításainak korrigálása olyan nagy feladatot róttak a történelemtudomány művelőire, hogy érthetően nem tárhatták fel azoknak a rétegeknek a történetét, amelyek - kisebb vagy nagyobb mértékben - befolyást gyakoroltak az alapvető osztályok küzdelmére, s hozzátartoznak a magyar társadalom képéhez. Ezeknek a „közbülső" rétegeknek politikai állásfoglalása adott esetben jelentős szerepet játszhatott és játszott az erőviszonyok alakulásában, a társadalmi életben elfoglalt helyük pedig szinte meghatározólag hatott az ellenforradalmi-fasiszta rendszer sajátos társadalmi légkörének kialakulására.
Az alapvető osztályok története fő kérdéseinek feltárása után egyre élesebben felvetődött az a szempont, hogy teljes részletességében mutassuk meg a magyar ellenforradalmi rendszer genézisét. így került előtérbe a középrétegek története kutatásának igénye. Balázs Béla 1958-ban megjelent A középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében c. könyvében már megkísérelte felvázolni azokat a jellemző vonásokat, amelyek Magyarország utóbbi évszázadának történetében a középrétegek sajátos történelmi alakulásán és szerepén nyugodnak. Ez a szintetizáló jellegű munka még jobban megvilágította a részletmunkálatok, az egyes rétegek története kutatásának szükségét, amint azt a Magyar Tudományos Akadémia 1958. évi nagygyűlése is leszögezte. Ez az igény adott indítékot e munka szerzőjének, hogy a Horthy-korszak középrétegei egyik legjelentősebb csoportjának, a magyar közhivatalnokoknak a szerepét vizsgálja meg az ellenforradalmi rendszer fenntartásában.
Ennek a könyvnek az alapja egy 1958 -59-ben írott és 1961-ben megvédett kandidátusi disszertáció. A sajtó alá rendezés során igyekeztem felhasználni a disszertáció megírása óta eltelt évek e témára vonatkozó publikációit, amelyek inkább alátámasztották, s csak igen csekély mértékben módosították a kézirat felfogását. Köszönettel tartozom Incze Miklósnak, Pamlényi Ervinnek, Ránki Györgynek és Szakács Kálmánnak, akik nagy segítségemre voltak munkám végleges kiformálásában.
Budapest, 1964. március
Szabolcs Ottó Vissza