Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei zsidó emlékek nyomában - két keréken

Fülszöveg

111 ein szeretek biciklitúrázni és nem vagyok zsidó, í V Városi biciklista vagyok, az év szinte minden hetében közlekedem biciklivel is. És az év szinte minden hetében zsidó származású, nagyvárosban felnőtt budapesti polgár is vagyok. A kerékpáron megtaláltam azt a helyet, ahol az agresszió, a stressz, a cikázó elmemunka végre már nem tépelődő önfigyelés, nem bénító önmarcangolás, hanem akció, mozdulat, izomtónus lett A biciklin kicsit egyfolytában életben kell maradni.
Közben meg sokkal nyugalmasabb, mint bármely más közlekedési forma. Ugyanakkor sehol nem tudok olyan jól nézelődni, mint a biciklin. Miközben haladok, nézem a buszt, az elém kieső japán turistát, a veszekedő szerelmes párt, a nem fékező autót, a másik hülye biciklistát, a kátyút, a padkát, a galambot, a pocsolyát, a házakat Feljönnek bennem a régi történeteim, helyszínek, emberek. És látok új dolgokat, nem úgy, mint fémautóba zárva. Végeredményben: túrázok. És azt sem titkolom, hogy családom zsidó emlékei is... Tovább

Fülszöveg

111 ein szeretek biciklitúrázni és nem vagyok zsidó, í V Városi biciklista vagyok, az év szinte minden hetében közlekedem biciklivel is. És az év szinte minden hetében zsidó származású, nagyvárosban felnőtt budapesti polgár is vagyok. A kerékpáron megtaláltam azt a helyet, ahol az agresszió, a stressz, a cikázó elmemunka végre már nem tépelődő önfigyelés, nem bénító önmarcangolás, hanem akció, mozdulat, izomtónus lett A biciklin kicsit egyfolytában életben kell maradni.
Közben meg sokkal nyugalmasabb, mint bármely más közlekedési forma. Ugyanakkor sehol nem tudok olyan jól nézelődni, mint a biciklin. Miközben haladok, nézem a buszt, az elém kieső japán turistát, a veszekedő szerelmes párt, a nem fékező autót, a másik hülye biciklistát, a kátyút, a padkát, a galambot, a pocsolyát, a házakat Feljönnek bennem a régi történeteim, helyszínek, emberek. És látok új dolgokat, nem úgy, mint fémautóba zárva. Végeredményben: túrázok. És azt sem titkolom, hogy családom zsidó emlékei is előbújnak a suhanó díszletek mögül. Itt bújtatták apámat, ott lakott egy nagynéni, akit úúútáltam, jé, a cuki, ahová nagyanyám vitt, hogy a homlokig kifestett barátnői hohmecolását kelljen hallgatnom, száraz sütiért cserébe. Nicsak, tényleg mekkora a Zsinagógai Cikázó képek, ezek is, de észlelés, befogadás, nyugalom. Amióta biciklizem, jó úton járok. Kicsit persze függő is lettem, meg aktivista. Nekem ezért, a fentiek miatt fontos ez a könyv. Mert tudom, hogy akik ezzel a kezükben nekiindulnak, ugyanazt fogják érezni, mint én. Ajánlom, mindenkinek, hogy tekerjen, nézelődjön, nyugodjon meg, izzadjon le és szívja magába a sok élményt
De a biciklin ne olvassanak. Egyszer próbáltam, de végül összevarrták a térdem.
Hajós András Vissza