Compfair 96

Előszó

Talán soha még nem volt ilyen tanácstalan ez a szakma, mint most, 1996. őszén. Van egy bűvös szó: Internet, amit az idei Compfairen (ahol aztán OpenShow-tól Internet Villag-ig minden van, ami szem szájnak ingere) mindenki megpróbál magabiztosan kimondani, de mintha mindenkinél egy kicsit megbicsaklana a nyelv, az utolsó betűig érve belül mi mindnyájan megtelünk bizonytalansággal. Tényleg olyan jó ez nekünk? Nem kéne bevallani, hogy ez bizony ijesztő, sőt egyenesen rossz? Végül is ha egy Bili Gates nem szégyellte, hogy ő bizony szívesen megnyomná azt a gombot, amivel az Internetet fel lehet robbantani, nem kellene nekünk is őszintébbnek lenni magunkhoz?
Itt vannak például a PC forgalmazók, akik ijedten hallgatják a híreket, hogy pillanatokon belül jönnek majd az NC-k, az ötszáz dolláros hálózati komputerek, s holnap már a kutya se fog otthonában vagy a munkahelyén hatalmas erőműveket felállítani, amikor az erőforrás ott van a szerveren, kicsinyke gépünkre még az alkalmazásokat is csak arra az időre kell eltöltődniük, amíg az Internet kapcsolat él...
De ha nem kell PC, nem kell szoftver sem. A Compfair kiállítóinak fele szoftver disztribútor vagy dealer, ők vajon nem kérdik, hogy mi lesz velünk Uram-Isten?! Hiszen már ma is, de holnap mindenképp, egy FTP címről letölthető minden program, összerogynak a jól kiépített értékesítési csatornák, egy sor tevékenység értelmetlenné válik...
Kell például hálózat? LAN? Azt mondják az okosok, hogy Intranet. El kell felejteni a néhány éve tanult alapfogalmakat, egycsapásra más vált fontossá, és ami tegnap még fontos volt, az immár felesleges.
Miképp előbb vagy utóbb felesleges lesz az újságok kiadása is. Vagy tucatnyi Kiadó kínálja a termékeit a Compfairen, holott megtehetné - egyik másik meg is teszi - hogy ugyanezt az Interneten tegye. Minek papír, minek DTP, minek nyomda?
S persze izgulnak a telekommunikációs cégek is, akik ma haszonélvezői az Internet fuvallatnak, ám holnap... ki tudja? Amikor teljesen összeolvad az adat- és beszédátvitel, és mondjuk egy Titász fel mer vállalni ugyanolyan kommunikációs feladatköröket, mint mondjuk a Matáv, akkor bizony elkezdenek gyülekezni a kérdőjelek a Matáv homlokán is: tessék mondani, jó ez nekünk?
Na de az Internet szolgáltatók legalább csak örülnek, nem? Hát, csak tessék, kérdezzék meg őket! A verseny pillanatok alatt az önköltségi árak alá szorította az előfizetési díjakat, s a legtöbb szolgáltató - nagy beruházások után, kis bevételek előtt - éppenséggel akkor vérzett ki teljesen, akkor ért tartalékainak végére, amikor a majdani győzelem érdekében a legtöbbet kellene invesztálnia reklámba, amikor éppen meg kéne alapozni az ügyfélkört, amely később eltartóvá válhatna...
S hát ott a kérdőjel magának a Compfairnek az egén is, hiszen mi lesz ha holnap már kiállításra sem mennek el a cégek, kiépítik standjukat egy hálószemen, amit a világ bármely pontjáról, bárki, bármikor felkereshet?
Szóval itt az Internet, és minden megkérdőjeleződik, minden tevékenységet át kell értékelni, mindent újra ki kell találni... ami persze azt is jelenti, hogy az informatikai szakmának össze kell jönni, találkozni kell, sokaknak sok mindent meg kell vitatni... lesni kell egymást... az ezredforduló informatikáját itt és most nekünk az alapoktól kezdődően fel kell építeni...
Hát ezért vagyunk itt.
Ezért van ismét COMPFAIR.
És ezért lesz jövőre is... Vissza