Száguldás az életért

Fülszöveg

Hogyan állunk ezzel a rohanással, amit életnek neveznek? Az emberek mindig minden értelem és cél nélkül rohannának? Csak azért vagyunk a világon, mert szüleink "nem jól vigyáztak"? Tulajdonképpen élünk mi valóban, vagy csak vegetálunk? Azért élünk csupán, hogy dolgozzunk, szenvedjünk és nélkülözzünk? Talán végül is csak azért vagyunk itt, hogy meghaljunk? Élünk, hogy...?
Sok embernek csupán annyit jelent az élete, hogy a lehető legrövidebb idő alatt, minél kevesebb munkával, minél több pénzt keressen. Aki nem ehhez tartja magát, maga az oka, mert "ötven év múlva úgyis mindennek vége!" 50 év pedig gyorsan elszáll. És sok embernek bizony még ez a félévszázad sem áll rendelkezésére. Hát akkor mit jelentsen mindez?
Túl sok ember szemében értelmetlenek ezek a furdaló kérdések. Egyesek végül is nem találnak más "kiutat", csak az öngyilkosságot. Azt mondja a statisztika, hogy 1969 óta a 15-25 éves fiatalok közt 40%-kal növekedett az öngyilkosok száma. Ez a riasztó tény az oka annak a szemrehányásnak, amelyet a fiataloktól kapnak a szülők: "Sohase kértelek titeket, hogy engem a világra hozzatok!" Némely fiatal legszívesebben beperelné a szüleit amiatt, hogy neki e világon kell élnie, ahol igazságtalanság uralkodik.
"Az emberi élet - a véletlen műve?" Van-e válasz erre a kérdésre? Megtudhatom-e valaha is, hogy ki vagyok, honnan jövök és merre tartok? Vissza