Szakbizottságok a megyei tanácsi munkában

Előszó

Már többször is hallottam - félig-meddig ironikusan - olyan megállapitást, hogy nálunk az államigazgatás egyik-másik területén jelentkező gondokat vagy Leninre hivatkozva, vagy bizottságot alakitva kivánják megoldani. Ez a jól hangzó, de sokkal kevesebbet tartalmazó megállapitás kétségtelenül megfigyeléseken alapul. Olyan megyfigyeléseken, amelyek többnyire megállnak a jelenségnél és nem hatolnak a gyökerekig. Ugyanakkor - mint a legtöbb nagyvonaluan leegyszerüsitett summázás - rész- és mozzanat - igazságokat is tartalmaznak.
A létező szocializmus több évtizedes gyakorlata és eredményei egyre fényesebbé és teljesebbé teszik Lenin államépitési munkáinak igazát is. Nem hibázunk tehát, amikor gondjainkban hozzá fordulunk. Hibát akkor követünk el, amikor minden kérdésben eleve kész receptet várunk. Utolsó cikkeiben és leveleiben Lenin ujra és ujra hangsulyozta, hogy a szocializmus felépitésének fontos eszköze az állam, amelyet állandóan tökéletesiteni és erősiteni kell. A lenini munkastilus egyik legfőbb vonása a legfontosabb politikai és gyakorlati kérdések kollektiv megoldása, amelyhez a bizottságok célszerü tevékenysége is hozzá tartozik. De jellemzője a bátor gondolkodás, az egyéni felelősségvállalás, a munka forradalmi lendülete is. Ezt már 1922-ben is komolyan veszélyeztette a bürokrácia, a munka forradalmi lendületének már ekkor kerékkötője volt egyik-másik bizottság. Vissza