Szakképzés és foglalkoztatás

Fülszöveg

A munkaerőforrások szűkülése miatt az élőmunkával való racionális gazdálkodás a töretlen társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legfőbb feltétele. A munkaerő takarékos felhasználását elősegíti a felesleges tevékenységek megszüntetése, a szervezetlenségből eredő veszteségek csökkentése és egyéb tartalékok mozgósítása; ezenkívül a fejlesztés számottevő forrása lehet a szakképzés színvonalának és struktúrájának összehangolása a munkahelyi struktúrából adódó népgazdasági szükségletekkel. A tudományos-technikai forradalom hatására a gazdaság struktúrájában végbemenő változások megváltozott igényeket támasztanak a hagyományos szakmák és foglalkozások ismeretanyagával szemben, és új szakmák kialakulásához vezetnek. Mindezek a körülmények igénylik, hogy a munkahelyek képzettségi igény szerinti struktúrája és a munkaerő minőségi, képzettség szerinti összetétele minél jobban illeszkedjék egymáshoz.
A kötet arra keres választ, hogy a munkahelyi és a munkaerő-struktúra közötti eltéréseket milyen okok hozzák létre, hogyan ítélhető meg Magyarországon ezeknek a strukturális elmozdulásoknak az alakulása, és végül a szakismeretek célirányos felhasználásával, e struktúrák viszonylagos összhangjának megteremtésével hogyan lehet hozzájárulni a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodás megvalósításához.
A szerző összefoglaló következtetései és javaslatai mind a foglalkoztatáspolitika, mind az oktatáspolitika céljainak és feladatainak kijelöléséhez segítséget nyújtanak. Vissza