Szakrális terek radiesztéziai felmérése I-II.

Fülszöveg

Ezt a könyvet bevezetésnek szántuk a szakrális építmények, főként templomok radiesztéziai felméréséhez. Bevezetésről beszélünk, mert meggyőződésünk szerint a földsugárzások megismeréséhez még csak az első lépéseket próbáljuk megtenni. A könyv tehát egyrészről bevezetés az Olvasó, másrészről azonban a felmérésben résztvevóTc számára is, hiszen amikor elkezdtük a munkát, akkor még szinte semmit sem tudtunk a szakrális építményeknél található földsugárzásokról.
Szokatlannak tűnhet a szakrális terek radiesztéziai felméréséről beszélni, mivel tudomásunk szerint Magyarországon ilyen jellegű munka még nem készült. Mindazonáltal, külföldön nem teljesen ismeretlen a szent helyek radiesztéziai vizsgálata. Példaként említhetjük meg Jörg Pumer könyvét, amelyben a szerző számos nyugat-európai templom radiesztéziai felmérését ismerteti.
Munkánk kiindulópontja az a vélekedés (ha úgy tetszik: hipotézis) volt, amely szerint a középkor végéig (nagyjából a barokk templomok megjelenéséig) a... Tovább

Fülszöveg

Ezt a könyvet bevezetésnek szántuk a szakrális építmények, főként templomok radiesztéziai felméréséhez. Bevezetésről beszélünk, mert meggyőződésünk szerint a földsugárzások megismeréséhez még csak az első lépéseket próbáljuk megtenni. A könyv tehát egyrészről bevezetés az Olvasó, másrészről azonban a felmérésben résztvevóTc számára is, hiszen amikor elkezdtük a munkát, akkor még szinte semmit sem tudtunk a szakrális építményeknél található földsugárzásokról.
Szokatlannak tűnhet a szakrális terek radiesztéziai felméréséről beszélni, mivel tudomásunk szerint Magyarországon ilyen jellegű munka még nem készült. Mindazonáltal, külföldön nem teljesen ismeretlen a szent helyek radiesztéziai vizsgálata. Példaként említhetjük meg Jörg Pumer könyvét, amelyben a szerző számos nyugat-európai templom radiesztéziai felmérését ismerteti.
Munkánk kiindulópontja az a vélekedés (ha úgy tetszik: hipotézis) volt, amely szerint a középkor végéig (nagyjából a barokk templomok megjelenéséig) a szakrális építményeket gondosan kiválasztott helyekre építették, és az épület méreteit, tájolását, továbbá az oltár elhelyezését a földsugárzások alkotta rendszerekhez igazították. A középkori templomok oltárának az egyházi építkezések során olyan Ley-vonalak kereszteződésébe kellett kerülnie, amely vízérkereszttel is pontos fedésben volt, míg a katedrálisok helyeként Szent György-vonalak kereszteződését kellett kijelölni. A fenti szabályok alapján a templomokat építő középkori mesterekről feltételezhető, hogy ismerték a földsugárzásokat és azoknak a templomok építésénél betöltött szerepét, hiszen másként nem tudták volna a templomépítésre megfelelő helyet kijelölni. Az egyik döntő különbség a középkori és az azt követő szakrális építészet között talán abban áll, hogy az utóbbi építők ezt a tradíciót már nem követték, vagy az egyszerűen feledésbe merült.
Mondják, hogy a szent helyek között olyanok is találhatóak, ahol a népi emlékezet vagy az egyházi feljegyzések szerint csodálatos gyógyulások történtek. A német radiesztéziai szakirodalomban például Ilse Rendtorff, Helmut Geppert, vagy a már hivatkozott Jörg Pumer az erő helyeinek („Orte der Kraft") nevezi ezeket. Ezek szerint a szent helyeken egy olyan erő vagy energia található meg, amely megkülönbözteti ezeket más helyszínektől. A felmérések során ezt a különleges erőt vagy energiát kerestük. Elsősorban azt szerettük volna igazolni vagy cáfolni, hogy a középkori templomok földsugárzási szempontból valóban különleges helyeken épültek, és a késóTsbi szakrális építményekre ez a szabályszerűség már nem érvényes.
Napjainkban egyre több ezotéríával foglalkozó könyv jelenik meg, és a híradások gyakran számolnak be csodálatos képességekkel megáldott gyógyítókról vagy olyan „látó" emberekről, akik a hétköznapi ember számára elérhetedennek tűnő tudás birtokában vannak. Egyesek tehát bizonyára az okkultizmus, a „New Age", a vallási szinkretizmus, vagy az „újpogányság" egy újabb megnyilvánulásaként fogják minősíteni ezt a munkát. Be kell vallanunk, hogy mi nem nagyon törődtünk a műfaji meghatározással, de ha a fenti kifejezések alatt val-lásellenességet is értünk, akkor ez a munka semmiképpen nem oda tartozik. Egyszer egy kiránduláson valaki azt mondta, hogy ő nem sorolja magát a „látó", legfeljebb a „néző" emberek közé. Lehet, hogy csalódást fogunk okozni, de el kell mondanunk, hogy mi ís csupán „nézólc" vagyunk, tehát nem rendelkezünk természetfeletti adottságokkal. Mi csak mérni tudunk, amely képesség gyakoriással bárki által kifejleszthető. Nagy kérdés persze, hogy ez a képesség milyen mértékben lehet elegendő a fenti célok eléréséhez.
PÓSA PÁL ANDRÁS
mWrn



Vissza