Igazságok Középeurópa körül II.

Előszó

A Magyar Pör első kötetében szemlét tartottunk a magyar történet ezer évén. Kerestük, hogyan alakulhatott ki a magyarságnak az a képe, mellyel ellenségei igazolni akarták a Trianon-i megcsonkítást. Mint Márton Áronnál, itt is a II. Pius pápától vett jelszó volt irányítónk: „Ne vigyen bennünket végzetes dolgokra a tudatlanság. Meg ne hajlítson mások kegye; félre ne vezessen az elfogultság."
Itt is gyakran felvetődött előttünk: Megmondjam? Ne mondjam meg ? Meg kell mondanom l Ezért meg is mondtuk mindazt, amire az igazságnak szüksége volt. Meg ellenségeink felé, de magyarság felé is. Szerencsére a magyar történelem elbírja a nem kedvező tényeket is, mert a kötet végső következtetése, amelyet egy a magyarságot nem szerető család sarja fogalmazott meg, valóban méltó arra. hogy a magyarsággal együtt az egész világ emlékezetébe vésődjék. „Bocsánatot kérek Magyarországtól", írta 1956 nov. 2-án báró Musulin a Salzburger Nachrichten-ben.
A jelen kötet, hála hőseinknek, annyi szenvedés, megalázás után nem kevésbbé felemelő igazsághoz érkezik el. Ludwig Löhner osztrák képviselő intézte a bécsi parlamentben 1848-ban szemrehányásképpen a csehekhez, akik a magyar felszólítást, hogy együtt harcoljanak az önkényuralom ellen, durván elutasították. ,,Uraim, mondta a cseheknek, ha Magyarországot leverik, akkor önök elkéstek álmaikkal. Vissza