Előszó
...ezt a kiadványt azoknak akik úgy érzik, ismerik Komáromot és környékét és jó szívvel ajánlom azoknak is, akik mit sem tudnak róla. Bizonyos vagyok benne, hogy mindenkinek tud újat mondani közös...
Tovább
Előszó
...ezt a kiadványt azoknak akik úgy érzik, ismerik Komáromot és környékét és jó szívvel ajánlom azoknak is, akik mit sem tudnak róla. Bizonyos vagyok benne, hogy mindenkinek tud újat mondani közös dolgainkról, eredményeinkről. Arról, hogy milyen itt élni és hogyan szeretnénk itt élni.
Ajánlom e könyvet annak tudatában, hogy Komáromról és természetes környékéről sokat és sokan írtak már.
Írt Anonymus, Bonfini, Luigi Marsigli gróf, Richard Pococke és Jeremiah Miles. Az 1763-as hatalmas komáromi földrengésről például azonnal ketten is írtak poémát Stefán Korbel szlovák költő és a magyar Baróti Szabó Dávid, Fényes Elek, Bél Mátyás, Mikovinyi Sámuel, Rómer Flóris életműve erősen kötődik Komáromhoz. Írt róla Jókai Mór, mert szerette szülővárosát és írt Mikszáth Kálmán, mert érdekelte, hogy mit is szeretett itt Jókai. Írt Komáromról Takáts Sándor mert ő okkal és joggal a magyar művelődéskultúra egyik bölcsőjének látta a várost és írt Zsolt Béla drámaíró, publicista, aki itt született ugyan, de nagyon nem szerette Komáromot.
Ez a város hevert már romokban, szorongott ostromgyűrűben, s olyan is volt, hogy az ország egyik leggazdagabb városaként lett a legdölyfösebb város. Volt mersze huzakodni az udvarral és tudott alázatos lenni, adakozó is, ha érdekei úgy kívánták. A szabadságharcban a végsőkig kitartás szimbólumává lett, s ez a legendája valószínűleg örök időkre megmarad. Építkezett, nyakaskodott egy jóízűt a Duna-híd építése okán, aztán egyesült, majd; kettészakadt. És szenvedett. Azt mondhatnánk, tipikus közép-európai történet. Ám nem véletlen tartják örök újjászületőnek Komáromot, a történelem nagy csapásait is túlélte. Napjainkra nyitott, kellemes kisváros lett, híd-szerepet tölt be a szlovákiai magyarság felé, "ikertestvére" a Duna túlpartján fekvő Komárom.
Vissza 
