A magyar gasztronómia irodalma II.

Előszó

Egy év telt el a Magyar Gasztronómia Irodalom című munkánk megjelenése óta. Ahogy ott kértük, - olvasóinak közül szakemberek és szakmán kívüliek igen sokan kerestek meg elismerő, vagy bíráló, de mindenképpen építő kritikával, s ezt ismét köszönjük. Részben az Ő biztatásuknak és segítségüknek köszönhető, hogy megírtuk és összeállítottuk a kötet második, teljesen új kiadását. Ebben a könyvben az időközben tudomásunkra jutott, vendéglátással foglalkozó kiadványokat katalogizáljuk. Továbbra is várjuk a Kedves Olvasók leveleit, információit, észrevételeit, hiszen az előző könyv sikerén felbuzdulva máris tervezzük egy esetleges harmadik kiadás megjelenését. Abban a leendő könyvben az 1700-as évek végétől 1980-ig jutnánk el és szeretnénk minél pontosabb, teljesebb összefoglalót adni a Magyarországon, vagy külföldön, de magyarul megjelent, vendéglátással, gasztronómiával foglalkozó kiadványokról. Természetesen más hasznos, érdekes információt talál az Olvasó ebben a könyvben és a tervezetben is.
Vendéglátós eszközgyűjteményem -, mely mintegy ötezer darabból áll -, és könyvtáram igen jelentős és páratlan anyaggal gazdagodott. Hazai József, a magyar cukrászipar múltját és történetét kutató, gyűjtő kiváló szakemberek halála után hozzám került Dobos C. József hagyatéka. Úgy éreztem, kötelességem feldolgozni, s a szakmával megismertetni az egyik legnagyobb magyar cukrász élettörténetét. Ezzel a regényes történettel -, saját kutatásaimmal kiegészítve, így egészében és történelmileg hitelesen dokumentálva - most először találkozhat az olvasó.
Rendkívül nagy szakkönyv gyűjteménye mellett a vendéglátós témájú képes levelezőlapok egyik leggazdagabb gyűjteményével rendelkezik Szántó András barátom és igen kiváló kollegám. A szentendrei Nosztalgia Kávéházban megrendezett kiállításának anyagából válogattunk néhányat, melyek most színesítik, gazdagítják a magyar vendéglátás történetéről kialakult ismereteinket. Az ő nevével gyakorta találkozhat a szakma irodalma és múltja iránt érdeklődő. Szántó András az a szakember, aki soha nem dolgozott a vendéglátásban, mégis szakismerete, szeretete vetekszik a profikéval. Minden ideje s így élete is a szakmatörténelemé. Szakcikkek, kiállítások, lázas kutatómunka teszi gazdaggá az életét -, s ez által a mi életünket is.
Ez a gondolat vezérelt mindkettőnket, amikor hozzáláttunk ehhez a dolgozathoz. Hiszen, csak a múltat megismerve érthetjük az összefüggéseket, élhetjük a mát, s alakíthatjuk a holnapot. Ezer és ezer szakma-szerelmes munkája, élete lehet példaképünk, hasznos alapunk... A nagy elődöktől tanulni, ismereteket átvenni, pedig nem felesleges dolog, hanem emberi, szakmai kötelességünk.
Jólfelfogott érdekünk...
/Éliás Tibor/ Vissza