Stílus és vitakultúra - Epizódok a városházi koalíció történetéből 1945-1948

Előszó

Részlet a könyvből:
" 'A stílus maga az ember' - idézhetnénk mottóul Buffon jól ismert, szállóigévé vált mondását. Amit most némi átköltéssel így is módosíthatnánk: a politikai stílus maga a homo politicus, a politizáló ember. Mert hiszen a gondolatok kifejeződése nemcsak esztétikai síkon, hanem a politikai magatartásban is megmérettetik. A közélet porondján megjelenő nézetek egy érdektagolt társadalomban - különösen, ha az intézménystruktúrájában is képes hűen kifejezni ezt az érdektagoltságot - ezek a gondolatok szükségszerűen politikailag is artikulálódnak. Az artikuláció pedig soha sem nélkülöz bizonyos, az egyes embert jellemző stílusjegyet, grammatikai és retorikai hatáselemeket. A kérdés az: megragadhatók-e ezen keresztül egy történelmi korszak politikai arculatának markáns vonásai, nyomon követhetők-e az általa lényeges társadalmi folyamatok és változások? Vagy más oldalról közelítve: megbízhatóan korkifejezőek-e ezek a nagyonis szubjektív stílusjegyek és hatáselemek?
A következőkben e kérdés megválaszolására teszünk kísérletet azzal, hogy ebből a sajátos nézőpontból vizsgáljuk meg a fővárosi önkormányzat rövid életű koalíciós időszakának városházi politikáját. Pontosabban: ennek is csak egy jól behatárolható mezsgyéjét, nevezetesen a törvényhatósági bizottság közgyűlésének üléseit, az ide delegált városatyák közgyűlési és szakbizottsági megnyilatkozásait, politikailag tünetértékű deklarációit és parázs szóváltásait. Ezek közül is elsősorban azokat, amelyek másnak szóló érvénnyel tudták megfogalmazni a koalíció lényegét, a koalíciós politizálás írott és íratlan szabályait, s amelyek alapján meglehetős pontossággal rekonstruálhattuk a városházi koalíció megszületését majd fokozatos kimúlását." Vissza