Előszó
Közel háromszáz év dal-, ének- és nótatermésének válogatott anyagát tartalmazza ez a könyv. Többet, mint amit a cím ígér, hisz nem csak bakanótákat, katonadalokat találunk benne.
A legrégibb dalok a Rákóczi-szabadságharc idején, a XVIII. század elején születtek, néhányat az 1848-49-es szabadságharc honvédéi énekeltek először. A legtöbb - e kötetben szereplő - dal az I. világháború idején keletkezett.
Mi a közös ezekben a dalokban? Ha csak a katonadalokat nézzük, akkor a minden sorból sugárzó hazaszeretet. Édes hazánkért hősi vérünk ontjuk, hullatjuk nagy bátran, míg élünk - olvassuk, énekeljük a Fel-fel, vitézek, a csatára kezdetű dalban. Vajon gondolt-e a szöveg szerzője arra, hogy a haza szó elé a XVI. század második felében került először az édes jelző Bornemissza Péter tollából? Azóta sincs szebb helyette, s úgy jár ez a szó a hazának, mint a szülőknek, az édesanyának és az édesapának.
Szinte minden dalban benne van a búcsú gondolata is. Búcsúzni kell a \ szülőföldtől, a szülőktől, a kedvestől, mert ... édes rózsám, a hazáért el kell í válnom tőled. De ez a búcsú nem mindig szomorú, mert - különösen a régebbi dalok szerint - a katonaéletnek nincs párja. Török bársony süvegem, most élem gyöngy életem, énekelte a kuruc vitéz egy-egy győztes csata után, tánc közben; a jó lovas katonának de jól megyen dolga, eszik-iszik a táborban, semmire sincs gondja, sej, élet, de gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, dalolta a 48-as honvéd.
És még mennyi más érzés van ezekben a dalokban! Öröm, lelkesedés, olykor féltés és szinte mindig vágyódás. Vágyódás az elhagyott szülőföld, az egyedül maradt kedves után.
Hol születtek ezek a dalok? Kik írták ezeket? Születhettek bárhol, mindenütt hazában, hiszen „a pápai utcán megy a barna kislány a szeretője után, a zalai vonat indul, ott vagyunk a szegedi vasútállomáson, a doberdói harctérre megy ki a katona, és a marosmenti fenyveserdő aljába várja vissza századát az öreg baka." Születtek katonadalok a lövészárokban, pihenőn stb., ki-ki az ő szülőföldjének népdalait használta fel vagy dallamvariációként aktuális szöveggel énekelte. Születtek új népdalok is, tanúi lehetünk napjainkban is a dalformálásnak.
Annak ellenére, hogy a dalok egy része egészen személyes hangú, egyes szám első személyben íródott, pl. Beállok, rózsám, katonának; Ma zöldfülű baka Már ezután úgy élem világom stb., mindenki magáénak érzi, aki ahhoz hasonló helyzetben volt vagy van, amiről az ének szól. Különösen igaz ez azokra a versekre, amelyek egyes szám harmadik személyről, tehát mindenkiről szólnak: Fel-fel, vitézek, a csatára; A jó lovas katonának; Huszárgyerek, huszárgyerek; Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, indulnak már a tüzérek messze a csatába stb.
Vissza 
