Előszó
Érdekes, helyenként izgalmas kötetet tart a kezében. Az élet legkülönbözőbb területéről, élményéről szólnak a nagyon eltérő terjedelmű, esetenként személytelen, de mégis mindenkire illő írások.
Az...
Tovább
Előszó
Érdekes, helyenként izgalmas kötetet tart a kezében. Az élet legkülönbözőbb területéről, élményéről szólnak a nagyon eltérő terjedelmű, esetenként személytelen, de mégis mindenkire illő írások.
Az első rész, mely a Gyermekhangra címet kapta, csodálatos, naiv bájjal szól a legkisebbekhez. Játékos könnyedséggel vezeti a költő a versek fonalát, amik az állatszereplők segítségével akár mesékké is válhatnak. (Kis fantáziával még dramatikus játékok alapjai is lehetnek).
Nem kisebb hatású a második rész sem. (Táj és az ember).
Mindenkor, mindenkit érdekel a táj is, amelyen az ember él. Ennek a szerkezeti egységnek az értéke az a lelkes vallomás, amely a Jászság hangulatát idézi.
A természeti képek jellegzetes ábrázolását látjuk a falusi táj érzékeltetésével. Megkapó a költő hangulatának és az évszakok ábrázolásának találkozása. Cselekvést, tájat, érzelmeket, gondolatokat látunk, hallunk, érzünk. Megejtően őrzi szülőföldje jellegzetességét.
A harmadik egységben megtalálható versekből családias hangulat, Melegség árad. Minden sorát áthatja az a nagy szeretet, amelyet övéi iránt érez.
Annak a nyílt ragaszkodásnak a tanúi lehetünk, amivel a jászsági emberekhez köti. A vidéki élet valóságos képe bontakozik ki műveiből. A vers nyelvén szól a jász emberekről, a jász emberekhez.
Vissza 
