Magyar Grafika 1959. 4. szám

Előszó

Részlet a könyvből:
"A helyesírás szerepe a sokszorosítóiparban
SOMOGYI DEZSŐ
„Mivel az írásbeliség a nemzeti művelődés emelésének egyik leghathatósabb tényezője, helyesírásunk gondozása, fejlesztése fontos kulturális feladatunk. E téren mindenekelőtt a helyesírás egységességének biztosítására kell gondot fordítanunk, mert ennek hiánya akadályozhatja, nehezítheti legjobban a gyakorlati írásbeli tevékenységet: az iskolai oktatást, a nyomdai munkát stb.
A helyesírási egységesség biztosításának elengedhetetlen feltétele, hogy a magyar nyelvközösség tagjai egyetlen normához igazodhassanak . . ."
Nem könnyű és nem hálás feladat olyan kérdéssel ismételten a nyilvánosság elé lépni, amellyel számtalan értekezleten, ankéton, folyóiratban és a napisajtóban is foglalkoztak már - pozitív eredmény nélkül. A helyesírásról van szó, konkrétabban: a helyesírás kulturális, szakmai és gazdasági szerepének fontosságáról. - Nem könnyű feladat, mert a kérdés már jól ismert, s így elveszítheti érdeklődéskeltő vonzóerejét; nem hálás pedig azért, mert az ellenvéleményt
képviselők ellenérzését is kiváltja .
*
Kulturális fejlődés a dolgozó nép, a társadalmunk alapját képező munkásosztály aktív bekapcsolódása nélkül elképzelhetetlen. Ha a szocialista országok kultúrforradalmáról beszélünk, ezen a felelős tényezőknek minden olyan tevékenységét értjük, ami közvetlen vagy közvetett formában, tudományos módszerekkel, ha kell, anyagi áldozatok árán felderíti és mindenki számára lehetővé teszi az elméletben megszabott tételek gyakorlati realizálódását.
Hazánk felszabadulása után népünk szociális és kulturális felemelkedése politikai kérdéssé vált. A fejlődésnek azonban egyik fő feltétele, hogy a haladást biztosító elméletek mielőbbi megvalósításával siettessük a szocialista életforma kialakítását a társadalmi élet minden területén, s ne bízzuk az idő lassan őrlő malomkerekére.
Az általános műveltséghez vezető út megnyílása óta a munkásosztály mohó szomjúsággal fordul a kultúra forrásai, többek között az irodalom felé. Kiadványaink példányszámának s az olvasótábornak állandó növekedésével az írókra nagyszerű feladat vár: műveikkel a tömegek gondolkodását, ízlését, szellemi érdeklődését és jellembeli tulajdonságait formálhatják, alakíthatják. A tartalmi értékeken túlmenően joggal
* Benkő Loránd: Helyesírásunk időszerű kérdései. Bevezetés A. B. Akadémiai Kiadó. 1955. II. kiadás.
hozzátehetjük, hogy írásgyakorlatunkban a helyesírási szabályok következetes alkalmazása lehetővé teszi száz- és százezrek számára az írásbeliséghez szükséges helyesírási alapismeretek elsajátítását - egyszerűen, olvasás útján.
Sajtótermékeinket milliók olvassák. Önként adódik tehát, hogy nem lehet az írásbeliséget, a műveltség leghatásosabb közvetítő eszközét másod- vagy harmadrendű fontosságúnak tartani. A nyomtatott betűnek az egyénre ható szuggesztív ereje szinte kötelezően megszabja a tartalmi és formai megjelenítésen kívül a helyesírással kapcsolatos igényeket is. Még az iskolázottabb olvasóra is befolyással van, sőt megingathatja írásmódjának helyességébe vetett hitét, ha ugyanazon szóalakulatot egyszer különírva, másszor összetételben vagy esetleg kötőjellel írták. Különösképpen vonatkozik ez a tanulóifjúságra; ők képszerűen raktározzák el tudatuk mélyén a számukra új fogalmakat.
Azáltal, hogy írásrendszerünk a fejlődő és esetenként módosuló köznyelvet időnként rögzíti, tulajdonképpen követője annak, s bár zömében nem változik írásmódunk, mégis hosszabb időbe telik az egyes változásoknak a köztudatba való átplántálása. „A tanárok, tudósok, írók és szerkesztők egyéni sajátságaiktól tarkálló felemás, ingadozó és következetlen írásmódja nemcsak a munkát hátráltatták, és okoztak állandóan fölösleges vitatkozásokat, hanem a sajtótermékek gondos előállítását is lehetetlenné tették"* - állapították meg pontosan harminc évvel ezelőtt kiváló nyomdai szakembereink.
Sajtótermékeink helyesírásilag kifogástalan megjelentetése tehát - mint egyik legjobb módszer tanuláshoz - nélkülözhetetlen a kulturált
írásbeliség terjesztésében.
*
Szakmai (könyvkiadói, nyomdai) vonalon vizsgálva a helyesírás szerepét, megállapíthatjuk, milyen szorosan kapcsolódik a különböző munkaterülethez, s milyen fontos, rangjához illő helyet foglal el a gondolat leírásának pillanatától az egyes munkaszakaszokon végig, a nyomdatechnikai kivitelezésig.
Sajtótermékeink nagyüzemi előállítása két nagy munkafolyamatból tevődik össze: a megelőző és a kivitelezési munkálatokból. A megelőző munka a kéziratnak a nyomdába adásával zárul, s magában foglalja sorrendben az író, a
* L. Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai. Előszó, 5. bek. Kiadta a Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre, 1929. (Balassa-féle szótár.) Vissza