Szapphó fennmaradt versei és töredékei görögül és magyarul

Fülszöveg

A világirodalom legnagyobb költőjének, Szapphónak verseit és töredékeit tartja kezében az olvasó. Szapphó több mint két és fél ezer esztendővel ezelőtt, Alkaiosz kortársaként élt és alkotott Leszbosz szigetén. Költészetének legfontosabb, voltaképpen egyetlen élménye a szerelem, ehhez kapcsolódik verseinek összes motívuma. Szapphó számára a szerelem nem puszta költői tárgy volt, nem is többé vagy kevésbé mélyen megragadott életérzés, hanem a szakrális eksztázis tárgya, ugyanakkor közvetítő közege. Az európai irodalomban Szapphó volt az első, aki az Aphrodité iránti odaadást személyes hangon szólaltatta meg, méghozzá olyan tisztán, annyi költői erővel, hogy a tizedik Múzsaként tartották számon már a görög régiségben is.
Mint oly sok antik szerző életművével, Szapphó verseivel is mostohán bánt a sors: meglehetősen kevés maradt fenn belőlük - egészen a közelmúltig, amikor papiruszleletek jóvoltából számos újabb Szapphó-töredék vált ismertté.
Kötetünk Szapphó fennmaradt műveinek első önálló, teljességre törekvő gyűjteménye: a költőnő összes, napjainkban ismert verse és töredéke szerepel benne görögül és magyarul. A komoly erudícióról tanúskodó kommentár, amelyet a kötet sajtó alá rendezője, Németh György írt és állított össze, Szapphó költészetének legfontosabb motívumait világítja meg, részben a versek értelmezéséhez ad fogódzókat, részben pedig történeti áttekintést ad Szapphó költeményeinek immár több mint két évszázadra visszatekintő magyarországi fogadtatásáról. Vissza