Szárazajta

Előszó

A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány felunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vak düh. Benkő Levente nem bűnügyi dokumentumriportot ír, nyomába eredve a tetteseknek, hanem mély merítésű történelemkönyvet, melynek lapjain egyben könyvjelző a vércsík. A magyargyilkolás jelképévé ködösült, nemzeti bánatkoszorúkkal ékített Szárazajta falunév így kap az egész Trianon előtti és utáni erdélyiségre vetülő aurát.
Kiválóan épített, tömör, összesítő korrajz is e könyv; korabeli jegyzőkönyvek, magyar és román sajtódokumentumok, legrangosabb történeti munkák a forrásai, s temérdek emlékező, személyes vallomás. A Szárazajtán 1944 szeptemberében történtek gyökereit 1916 szeptemberéig tapogatja vissza, mikor is a román királyi hadsereg katonái először dúltaák Erdővidéket. Okosan, a teljes történelmi hátteret kifeszítve, mutatja be, miként rázódtak, verődtek véresre az itt élő nációk abban a szitában, melyben kis- és nagyhatalmak beültették, és pofozták. Ritka mifelénk is az a fajta fölülemelkedés, minden nemzeti elfogultságtól mentes, józan szemlélet, mellyel a vesztes fél képviseletében szálazza Benkő a megtörténteket. Nem hallgattatik el ebben az eseményfelpörgetésben az sem, kerékfordultával magyar miként bántott románt, s uralomra kapván román ember miként vett védelmébe magyar parasztfalukat. Vissza