Szász Endre

Előszó

Szász Endre a magyar művészet garabonciása. Így ismerték már főiskolás éveiben, amikor Erdélyből Magyarországra került. Bár még akkor sejteni sem lehetett milyen messzire kerül mindattól, amit az Akadémián tanult, a szüntelenül újat kitaláló, fékezhetetlen fantáziájú fiatal festő. Leginkább a boszorkányos ügyesség választotta el kortársaitól, afféle vajákos mesterségbeli tudás, kézügyesség - gyors reflex. Nyilatkozásaiban sokszor emlegeti az erdélyi hegyek és erdők titokzatos tájait, azt a mesékkel benépesült csodavilágot, amit a vízmosások, völgyek, a havasok jelentettek számára gyermekkorában. Innen kapta romantikus szemléletét, amit mindmáig megőrzött.
Illusztrációi, rajzai, rézkarcai jól mutatják, milyen fölényes biztonsággal használja mestersége eszközeit. Később fényes, fóliázott felületre olajfestéket hord fel, így találja ki az úgynevezett olajgrafikát: kézzel, törléssel leheletfinom tónusokat hoz létre, kevés színt használ, a fekete árnyalataival, az arany csillogásával ésa kivillanó hófehér alappal adja meg képeinek hangulatát. Ezek a kompozíciók változatosak. Több figurával, szokatlan tárgyi összefüggésekkel, valóságot és álmokat egyesítve fejezi ki gondolatait. Egyre gyakrabban tűnnek fel azonban az emberi arcot, fejet szimbolikus teremtményekkel megkoronázó misztikus alakok közelnézetben. Sokféleképpen magyarázható ez a jelképrendszer. Egy-egy téma variációinak sokasága arra enged következtetni, hogy általános szentenciákat bíz rá a művész, máskor viszont játékosnak tűnik a motívumok egymásból kirajzoló együttese. Erények és bűnök, földi hívságok, az arcokon túlmutató kor és kór-képek. Megvesztegetően könnyed technika, puha formálás, romantikus hangvétel jellemzi az érzelmes és az ironikus ellentétet ezeken a különös emberarcokon. Vissza

Fülszöveg

Szász Endre festő- és grafikusművész a mai magyar művészeti élet egyik legkülönösebb jelensége. Virtuozitásával, amely egyaránt jellemzi műveit és munkamódszerét, a közönség szemében ő testesíti meg a bűvész művészt. Azt az alkotót, aki úgy ura a mesterségének, mint a régi nagyok.
A legenda azonban, amely alakját övezi, nem csupán félelmetes rajzkészségéből táplálkozik. Az élete is tele van fordulatokkal. Erdélyben született és nőtt fel, de már Budapesten járt a Képzőművészeti Főiskolára. Az ötvenes években börtönben volt, illetve politikai dekorációkat készített, a hatvanas évtizedben az egyik legtöbbet foglalkoztatott illusztrátorként szerzett magának népszerűséget. Majd Amerikába ment, de nem hagyta el hazáját: sokat dolgozik itthon, és mint e könyvében vallja, magyarsága mindennél többet jelent számára. Könyvünk nem szokványos biográfia: Szász bizarr epizódokkal és fantasztikus történetekkel fűszerezve meséli el az életét úgy, hogy közben nemcsak magáról szól. Érzékelteti azt is: hogyan látta korát, milyen volt a művészeti közélet, amelyben ő fekete báránynak tudta magát. Elfogultságoktól és szubjektív megfogalmazásoktól sem mentes tehát ez a beszélgetés, amit Menyhárt László készített vele, de stílusos. Pontosan megfelel a művész szürreális látomásainak. Vissza