Előszó
Kedves Olvasó!
Február. A farsang ideje. Ilyenkor szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. A farsang, amely...
Tovább
Előszó
Kedves Olvasó!
Február. A farsang ideje. Ilyenkor szinte mindenkiben az álarcosbálok, táncos mulatságok hangulata, a jelmezes felvonulások színes kavalkádja elevenedik meg. A farsang, amely vízkereszt napjától a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig tart. Mulatsággal kezdődik és böjttel ér véget. Ez a tél búcsúztatásának és a tavaszvárásnak is ünnepe, a meghaló és újra feltámadó természeté.
A farsangi bálokon már eleink is sokat és sokfélét ettek... Jellegzetes finomság a farsangi fánk, amelynek a hagyomány szerint sok helyen mágikus erőt is tulajdonítottak. Hogy honnan is ered a fánk története, arról Halász Zoltán: Mesélő szakácskönyvében olvastam:
"Történt pedig, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfennénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi feléből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várakozott, s közben cifrákat mondott... Mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és azt a darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott, és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A következmény pedig az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek, azóta is Krapfennak neveznek.
Jó étvágyat a farsangi fánkhoz, jó kedvet a bálhoz, - és sok-sok kreativitást a magazinunk hasábjain található báli ruhák és jelmezek elkészítéséhez.
Vissza 
