Boccacciótól Salingerig

Fülszöveg

(Előzmények: az elbeszélés) Ha a műfaj folyamatos jelenlétét csak a 19. század elejétől számítjuk is, a novella - általánosan elfogadott vélemény szerint - Boccaccióval születik meg; a Dekameron tízszer tíz története már minden tekintetben megfelel a műfajról alkotott képünknek, sőt, a modern novella ősképének tekinthető. De az a fajta rövid, prózában írott elbeszélés, amelyet ma novellának nevezünk, s amelynek alapvető szabályaival többé-kevésbé minden olvasó tisztában van, maga is csak egy lépcsőfok egy még hosszabb folyamatban, olyan folyamatban méghozzá, mely nem mindig szorítható be az irodalom keretei közé. Az elbeszélés, amióta csak az ember emlékezésre képes, az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység, s már a történelem előtti időkben is feltételezhezjük legalább két megjelenési formáját: a szóbelit s a képzőművészetit. Az előbbit persze csak visszakövetkeztetve, az utóbbit viszont fennmaradt barlangrajzok nyomán.
Vadászatok történetét beszélik el a fennmaradt barlangrajzok, az előkészület, a támadás, a siker vagy kudarc mozzanataival. Elindítván így azt a hosszú folyamatot, mely napjainkig tart: a nem-verbális elbeszélés megjelenési formái számtalanok. Nem célunk most foglalkozni velük, létezésüket - a filmtől a képregényig - csak azért kell megemlítenünk, hogy pontosabban körül tudjuk majd határolni tárgyunkat. Azt a mai értelemben vett novellát, amelynek eredeti mintája nyilvánvalóan az orális történet.
Akár a mai anekdotából következtetünk vissza, akár az orális hagyomány nyomán lejegyzett mítoszokból, legendákból vagy népmesékből, mindenképp azonos eredményre jutunk: a verbális elbeszélésnek van egy alapvető s állandó szerkezete. Az elbeszélés - minden formájában - a múltban történtek visszaidézése, de ez a visszaidézés nem akármiképpen valósul meg. A felidézendő események száma, még ha az elbeszélő csak a saját élményeit tekinti is, szinte végtelen, a szelektálás, a választás tehát kikerülhetetlen. A kiválasztott motívumok összefüggő sorrá szerveződnek, s megszületik az elbeszélés. A rendelkezésre álló anyag vételenjéből az elbeszélő egy olyan folyamatot emelt ki, melynek van kezdete, s főképpen, van vége is. Vagyis az ekként létrejött elbeszélés zárt, szervezett egység. Vissza