Rend és szabadság az iskolában

Előszó

Mielőtt áttérnék tulajdonképpeni témámra, azt hiszem, nem lesz felesleges s talán nem is lesz érdektelen, ha előbb a nevelés, a tanítás céljairól mondok pár szót: egyrészt mivel előadásom egész sorát nyitja meg az idei Kultúrpolitikai Akadémia köznevelési előadásainak s úgy érzem, illik mint sorban első előadónak bizonyos általános programot, bizonyos vezérfonalat adnom. Másrészt tulajdonképpeni témám,a fegyelem és a szabadság témája is mindjárt szélesebb távlatot nyer s határozottabb értelmet is kap, ha sikerül beállítanom az általános nevelés, a mai, az új pedagógia kereteiben. Tehetem ezt annál könnyebben s teszem is annál szívesebben, mivel a nevelés kérdései, jól tudjuk, állandóan előtérben vannak közéletünkben, politikai vezetőink hangsúlyozzák életbevágó fontosságukat s az iskolák államosítása és a klerikalizmus elleni harc, de mindenekelőtt egész nevelési rendszerünk átalakulása oly égő aktualitást ad nekik, hogy nemcsak szakközlönyeink, de napilapjaink is tele vannak a nevelés mindennapi s időszerű kérdéseivel és követeléseivel. Amellett - s ezt is jól láthatják szülők, tanulók és pedagógusok - a nevelés, a pedagógia ma nem külön vár, külön birodalom, külön »császárság a császárságban«, mint régen - nem egy mandarintestület fenkölt és elszigetelt tevékenysége a »magasabb« tudomány, a szent »tárgyilagosság« bástyái között, hanem mai életünk, demokratikus fejlődésünk szerves és eleven része, amely szoros kapcsolatot tart, együtt él, együtt lélegzik és mozdul a politikai, a gazdasági, a szellemi élet minden ágával, mivel a szerves, eleven haladásnak alapja, eszköze és formája is. Ma már, hála a marxizmus mindent bevilágító rendszerének, a nevelés, a pedagógia is megkapja az őt megillető helyet: értelmét és szerepét a demokrácia fejlődésében; elég, ha multbeli régi szerepét összehasonlítjuk a jelenével, hogy azonnal tisztában legyünk mind a mai pedagógia, mind a mai pedagógus óriási fontosságával s ami ezzel együtt jár: óriási felelősségével. Vissza