Szavak mögött

Fülszöveg

A képvers mindig is izgatta a jcöltök-írólc fantáziáját, ezért nem számít új keletű dolognak a világirodalom történetében. Már kétségtelen ténynek kell betudnunk azt is, hogy a múlt századi avantgarde kísérletezései nagy mértékben hozzájárultak a líra kiteljesítéséhez. A konkrét vers, a szignalista literatúra és a képvers a formai jegyek kibontásában tettek igen nagy szolgálatot a versépítkezésnek, a forma és a tartalom dialógusának egybeesése folytán létrejött egyensúly megteremtésében. Acsádi Rozália formai kísérletezései a hagyomány és az új utak keresése közé helyezhetők. Hagyományos annyiban, hogy nem a végletek hajszolásával kíván új hatást elérni, másrészt nem mond le a formai játékok által megvalósuló formai bravúrok alkalmazásáról. Acsádi nemcsak jó költő, de a figurák kidolgozásánál (egy-egy jól megkomponált fejalak vagy portré, egy homokóra, vagy éppen egy vitorla) a grafikai kép minél tökéletesebb megformálására, a geometriai síkok precíz megrajzolására törekszik. A... Tovább

Fülszöveg

A képvers mindig is izgatta a jcöltök-írólc fantáziáját, ezért nem számít új keletű dolognak a világirodalom történetében. Már kétségtelen ténynek kell betudnunk azt is, hogy a múlt századi avantgarde kísérletezései nagy mértékben hozzájárultak a líra kiteljesítéséhez. A konkrét vers, a szignalista literatúra és a képvers a formai jegyek kibontásában tettek igen nagy szolgálatot a versépítkezésnek, a forma és a tartalom dialógusának egybeesése folytán létrejött egyensúly megteremtésében. Acsádi Rozália formai kísérletezései a hagyomány és az új utak keresése közé helyezhetők. Hagyományos annyiban, hogy nem a végletek hajszolásával kíván új hatást elérni, másrészt nem mond le a formai játékok által megvalósuló formai bravúrok alkalmazásáról. Acsádi nemcsak jó költő, de a figurák kidolgozásánál (egy-egy jól megkomponált fejalak vagy portré, egy homokóra, vagy éppen egy vitorla) a grafikai kép minél tökéletesebb megformálására, a geometriai síkok precíz megrajzolására törekszik. A szignalista halmozás nála sohasem válik az öntetszelgés, a poén és a játszadozás öncélú megnyilvánulásává. Akkor is a mondanivalóra, a tartalmi hordozókra, szavakra, kifejezésekre helyezi a hangsúlyt, a képi ráadás általában a tartalom vizuális kibontását (hozzáadását) jelenti. A benső nyugtalanság, a magány ösztönző-zaklatása, s az „indulni kéne"-hajszoltsága, az elvágyódás, ahogy ö fogalmaz, „a költő álmán átvirágzó lét" nem, vagy csak ritkán válik e létforma parancsszavává. Általában a nyugodt, derűs hullámzás, s az idill beteljesülése jellemzi, abban a tudatban, hogy vannak még „akiknek mást is meg kell majd egyszer bocsátanod". Komoly, a mindennapok tragédiáját átélő lény, akinek kedélyállapotán csak Chagall angyalainak „zenéje" enyhít némi-neműt, a többi magába forduló csönd, tökéllyé váló némaság.
Rptipp T.aios Vissza