Száz éves történetek

Fülszöveg

Egyszerű könyv ez, -rninrmiticlen tisztes krónika. Csiszolatlan, apró kis történetek gon^ dos kézzel összeszedegetett és szortírozott gyűjteménye, mégannyi mázatlan töredék és csorba véset a hivalkodás nélküli múlt szerény tárlójában, melyek értékét nem utolsósorban épp az adja, hogy egyetlen megtévesztő pillanatra sem próbálnak másnak, vagy nagyobbnak tetszeni önmaguknál. Nem tesznek gazdagabbá, nem húzzák le súlyosan a zsebed, nem kápráztatnak, ahogyan nem látnak el kutyabőrös, cifra méltóságtudattal, se kardoskodni kész, zajos önérzettel. Egészen másféle szándék háttere előtt születik, szerzője ugyanis nem azért szereti tárgyát, mert az valamely magas szempont kényes mérleigén értékesnek bizonyul, hanem azért találja értékesnek, mert minden egyéb megfontolást megelőzően, már eleve szereti. Ebben áll a trükkje, s ez lesz legfontosabb tanulsága is egyben.
Talányosan bonyolult könyv ez, akárha regény lenne, s nem is csak zsánere, romantikus hangulati és narratív eszköztára miatt,... Tovább

Fülszöveg

Egyszerű könyv ez, -rninrmiticlen tisztes krónika. Csiszolatlan, apró kis történetek gon^ dos kézzel összeszedegetett és szortírozott gyűjteménye, mégannyi mázatlan töredék és csorba véset a hivalkodás nélküli múlt szerény tárlójában, melyek értékét nem utolsósorban épp az adja, hogy egyetlen megtévesztő pillanatra sem próbálnak másnak, vagy nagyobbnak tetszeni önmaguknál. Nem tesznek gazdagabbá, nem húzzák le súlyosan a zsebed, nem kápráztatnak, ahogyan nem látnak el kutyabőrös, cifra méltóságtudattal, se kardoskodni kész, zajos önérzettel. Egészen másféle szándék háttere előtt születik, szerzője ugyanis nem azért szereti tárgyát, mert az valamely magas szempont kényes mérleigén értékesnek bizonyul, hanem azért találja értékesnek, mert minden egyéb megfontolást megelőzően, már eleve szereti. Ebben áll a trükkje, s ez lesz legfontosabb tanulsága is egyben.
Talányosan bonyolult könyv ez, akárha regény lenne, s nem is csak zsánere, romantikus hangulati és narratív eszköztára miatt, hanem mert a nyilvánvalót meghaladó rejtett jelentésrétegeket hordozva képes a naiv olvasót, s a bíbelődni szerető, rafináltabb értelmező reflexiót asztalánál egyaránt jóllakatni. Az iskolakei-ti találkozás indító jelenete például nem csupán a könyv világának keretét teremti meg ügyesen a sorsszerű véletlen, a csábító titok, vagy a rokonszenves főalak toposzainak segítségével, de rejtetten utal születésének körülményeire is (a szerző valóban véletlenül bukkan az anyag nagy részét adó forrásmunkákra, miközben levéltárosi múltjából, közéleti szerepéből és érdeklődéséből következően a véletlen mégsem vakon és esetlegesen találja meg). Más szinteken azután a narrátori hang kettéosztása értelmezhető az elbeszélői hitelesség dilemmájára adott eredeti válaszkísérletként, vagy a történeti tudat folytonosságának helyreállításaként, ahol a különböző idősíkok egymásra vonatkoztatása olyan illuzórikus, irodalmi jellegű valóságot teremt, amelyben az elfeledett múlt élni kezd és láthatóvá lesz, a jelen pedig benépesül a régvolt megidézett alakjai által.
Leginkább persze játékos, eleven könyv ez, a tárgyát egyszerre vigyázó és teremtő mitikus képzelet játéka. Páger Artúr mesél nekünk, a néhai városlakó és rövidéletű főbíró, kinek személyes tragédiájából a mostoha századelő kajánul úgy kandikál elő, mint rugós ördögpofa a korabeli gyermekjáték dobozából, s aki úgy képes észrevétlen időtlenné lényegülni a szövegben, hogy finoman tartózkodó, lelkiismeretes és okos lényének egyetlen egyéni vonását sem veszíti közben el. A szerző meséli Páger Artúr meséit a városról, ami mindkettejük életének színtere, a városról, ami rajtuk keresztül régi koloncától megszabadul és saját hangjához jut: Sárospatak lehet végre Bodrog-parti Athén helyett.
Voltaképpen a város hangját halljuk, amint önmagáról mesél önmagának, megteremti íróját, hogy könyvvé lehessen, ami a városi lét lényegének, a mítoszteremtő szeretetnek, a történeti hűségnek, az ironikus reflexiónak természetes érlelő közege. Nem egyszerűen a város életéről szóló mű tehát, hanem maga a város élete a legnemesebb értelemben. A könyv a város, a város a könyv által elevenedik meg. Ami annyit tesz: Sárospatak él.
Mislai Attila Vissza