Száz kinai vers

Előszó

Az ó-kínai líra értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az időbeli távolságot, amely ezt a lírát a mai kor költészetétől elválasztja. (A Tang-korbeli versek pl. a K. u. VIII-X. századból valók, de a Si-king dalai közt vannak K. e. 1000 - sőt 1500 évvel előbb kelt versek is.) Csodálatos, hogy e távoli idők verseiben mennyi örök emberi szépség van. A lírában azt látjuk, hogy a legtöbb szerelmi dal tárgya a szerelmesek egymás utáni epedése, vagy a kedves hűtlensége. Az érzelmek skálájában a természethez való pietista ragaszkodás, elmerengés a múlton, szerelmi epedés, a bor mámora, filozofikus rezignáció fővonásai az ó-kínai lírai költészetnek. Sajátságos vonása még az is, hogy a szerelmi élet kettőségében az egész dalba foglalt helyzet legtöbbször a női álláspontból van megírva. A megszemélyesítések, hasonlatok és allegoriák szóképeikben mindig szemléletesek és megkapók. Természetesen a kínaiak költői képei vonatkozásaikban mások, mint a nyugati népeké, pl. a nyugati költők dalaiban, szerelmes verseikben gyakran emlegetik a gerlicét, s ez náluk természetes. De a nyugatiaknak furcsán hangzik, mikor hasonló költeményekben a kínai lírikusok a libát és kacsát említik, mert náluk ezek a szelíd madarak az állhatatosság és hűség kifejezői. A jégmadár, mangó madár, a hű szerelem szimbóluma.
A távol Keleten bizonyos vonatkozásaiban még ma is él az ősember vallása, a varázslat hatalmába vetett hit és a természeti jelenségekben lelket látó animizmus ma is alapja a kínai népvallásnak. A kínai történetírás a totemizmus emlékezetét is fenntartotta azzal, hogy a legrégibb uralkodóházakat állatoktól származtatja. Emlékezzünk a Si-king egy áldozati dalára (IV. 3. III.), ebben is ősi totemisztikus képzetek vannak, melyek a nemzetség eredetét egy állatra, egy fecskemadárra vezetik vissza. Itt a vallás még egészen naív, ösztönös, erkölcsi szellemiség nélkül, amely csak a Csú-korban (K. e. 1500 körül) ébredezett. A totemizmusból kifejlődött manizmus, az ősök szellemének tisztelete (Ahnenkult) vetette meg a kínai erkölcstan alapját, melyet a világ elsősorban nagy kifejlesztője Kung-fu-ce (Konfucius) bölcsész nevével hoz kapcsolatba. Az animizmusból és a manizmusból fejlődött ki a kínai államvallás, (Univerzismus). A mennyei birodalom társadalmi rendjéről azt mondhatjuk, hogy legmagasabb fejlődési foka a család maradt. A kínai államszervezet a családi szervezetnek felelt meg élén a császárral (Tien-ce = Ég Ura!) mint családapával. A családban a hiao (pietas filialis), az államban a csung (loyalitas) volt az irányadó... Vissza