Századok 1927-1928.

Előszó

Részlet:

A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban.

A bolgár őstörténet legfontosabb forrása a magyar nyelv. Hiszen míg a veszedelmes szomszédtól rettegő Bizánc írói alapján a tudományos közfelfogás is nomád barbároknak tartja a bolgár-törököket, - rabló-lovasoknak, akik hadjárataikkal örökösen pusztulással fenyegették a bizánci kultúra értékeit, a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavaiból egész más és pedig teljesen megbízható képet kapunk a bolgárok őseiről. E jövevényszavakból megtanuljuk, hogy a bolgár-törökök nem voltak nomádok, sőt már messze keleti hazájukban foglalkoztak földmíveléssel és fejlett fokú állattenyésztéssel s ennek megfelelően szellemi kultúrájuk is fejlett volt. E forrásból, különösen, hogy adatait ma már archaeologiai leletekkel is megerősíthetjük - megértjük azt, miért tudtak a bolgár-törökök erős, máig is fennálló államot alkotni a népek átjáróján, ott, ahol erre más nép nem volt képes. Megtanuljuk azt, mi tette őket képessé arra, hogy államba szervezzenek soha nem egyesített szláv tömegeket: az, hogy magasabb szellemi és materiális kultúrával rendelkeztek, mint azok a népek, amelyeket Moesiában találtak.
Hatásuk óriási a Balkán-félsziget fejlődésére, mert avval, hogy Kelet-Balkánon állandó államot alkottak, nemcsak hogy megállították Északnak és Keletnek a Balkánt folyton felverő rohamát, de rákényszerítették a Balkán többi részeit is a szervezkedésre. Sőt a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavaiból megtanuljuk azt is, hogy a bolgárság már messze keleti, kaukázusi őshazájában nagy hatással volt más népek fejlődésére is: a magyarság általa ismerkedett meg a földmíveléssel, állattenyésztéssel s a fejlettebb politikai és társadalmi élet elemeivel. Vissza